Hiperventiláció - Csak add ki magadból?

 A ventilálás szó manapság nagyon népszerű, a felgyülemlett feszültséget, negatív érzelmeket muszáj lenne kiadni magunkból. Azonban, hogy ennek mi a helyes módja, azzal érdemes foglalkozni. A nők különösképpen szeretnek ventilálni, náluk ez természetes, de a férfiaknál is előfordul. (Kétdimenziós áldás) Azonban meg kell tanulni, hogy ez mikor szükséges vagy mikor felesleges. Nehémiás könyvében látunk erre példát.

1Közben erősen zúgolódni kezdett a köznép és az asszonyok júdai honfitársaik ellen. ... 6Amikor panaszukat meghallva értesültem ezekről a dolgokról, nagyon megharagudtam, 7és miután magamban meghánytam-vetettem a dolgot, felelősségre vontam az előkelőket meg az elöljárókat, és ezt mondtam nekik: Kiszipolyozzátok honfitársaitokat! Azután összehívtam egy nagy gyűlést az ügyükben, 8ahol ezt mondtam nekik: Mi tehetségünk szerint visszavásároltuk júdai honfitársainkat, akik eladták magukat a pogány népeknek. Ti pedig eladjátok honfitársaitokat, mert ők kénytelenek nekünk eladni magukat. Azok pedig hallgattak, és nem találtak szavakat.(Nehémiás könyve 5. fejezet)

Van jogos panasz és van jogtalan. Előbbi esetre világít rá az ige, s megmutatja, hogy a pásztornak, a lelki, jogi értelemben vett vezetőnek nincs könnyű dolga. Komoly átgondolást és Szentlélekkel folytatott párbeszédet igényel, hogy a megfelelő döntésre juthassunk. Nehémiás feloldotta azt a problémát, hogy a nép, a rabszolgák panaszukat nem mondhatták el az elöljáróknak, előkelőknek, mert anyagilag és egzisztenciálisan függtek tőlük. Összehívott mindenkit és közvetített a felek között, szembesített valamint döntést hozott. Helyreállította az igazságot.

A panaszkodás nem mindig jó. "„Bocsi, muszáj volt ventilálnom” – mondjuk néha, miután hosszan ecseteltük a sérelmeinket, úgy, hogy közben másik félnek esélye sem volt megszólalnia egy baráti, családi beszélgetés során. Sokszor szinte ösztönösen, gondolkodás nélkül vágunk bele az aktuális kálváriánk elmesélésébe, akár egy nap többször is, több különböző embernek – vagy éppen ugyanazoknak, akik türelmesen bólogatva várják, hogy újra eljussunk a sztori végéig… Vajon tényleg jó ez nekünk? És a másiknak?" (Tényleg segít a ventilláció?)

Van amikor nem panaszkodunk, hanem kontrollvesztetten kitörünk. Ezt neveztem el írói szabadságommal élve  hiperventilációnak, bár az eredeti jelentése nem ez, hanem szorongásból eredő különböző testi tünetek. Tehát az érzelmi kitörés - hiperventiláció - és a ventiláció közti különbség az erősségben, a kontrollálatlanságban, hirtelenségben, spontanitásban jelenik meg. Ez már mindenképpen káros az emberre és a környezetére nézve is.

"Ha már a hallgatóságunkról esett szó: érdemes különös gonddal megválasztani, ki az, akinek biztonságban kiönthetjük a szívünket, ha nehéz helyzetbe kerülünk, és akivel a titkainkat is félelem nélkül megoszthatjuk. És ugyanilyen különös gonddal kell figyelnünk arra, hogy bizalmasunk mennyi terhet bír el." Tehát a normál panaszkodás esetében is terheljük magunkat és a környezetünket. A bajok feltárására alkalmas ez, de nem problémamegoldás. Az érzelmi kitörés pedig nagyon romboló hatású, lelki sebeket okoz.

A szenvedés az életünk velejárója, s Isten megengedi ezt.

30Zúzódások, sebek tisztítanak meg a gonoszságtól, és a test belsejében is érzett csapások. (A példabeszédek könyve 20. fejezet)

Azonban az Atya nem akarja, hogy belepusztuljunk a terheinkbe.

1Ez az én szolgám, akit támogatok, az én választottam, akiben gyönyörködöm. Lelkemmel ajándékoztam meg, törvényt hirdet a népeknek. 2Nem kiált, nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. 3A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja ki, hűen hirdeti a törvényt.(Ézsaiás próféta könyve 42. fejezet)

Nem elég a panaszunk, még ha jogos is. Jézustól, Jézusnál meg tudjuk találni a megoldásokat. Megbocsáthatunk, de nem kell újra és újra sérüléseknek kitenni magunkat. Megbánhatjuk tetteinket, de nem szabad ismétlődnie a vétkeinknek. Gyógyulást kell keresnünk, kérnünk, elfogadnunk. Elismerni, hogy lélekben sérültek vagyunk, s szükségünk van a " nagy orvosra." Elfogadhatunk emberektől segítséget, mert mindannyian akik hisznek Jézusban az Úr temploma vagyunk, bennünk lakozik. Az sem szégyen, ha valakinek szakemberre van szüksége, ha mindez szeretetben megy végbe, s a bennünk lakozó pártfogó hangjára hallgatunk.