"A félelem mélyebbre hatol, mint a penge"

 A félelem természetéről csak suttogni lehet, mert annyira félünk tőle. Ismerős húrokat pengetek? Ha nem, akkor nem ismered magad. Vannak akik elrejtik félelmeiket bátor kiállás, masszív szavak mögé és vannak akik inkább megnémulnak. Előbbi esetben hamarabb jelenik meg a bátorság utáni vágyunk, amit ki is fejezünk, majd úgy megrettenünk saját magunktól, hogy a kibujtatott szöget vissza akarjuk gyömüszölni a zsákba. A némák már előre félnek és vágyaik bensőjük legmélyebb részeibe menekülnek ordítani. Én ismerem ezt az érzést, de nem mondanám neki, hogy "hello sötétség, öreg barátom."

Hajszálon függ majd az életed, riadozni fogsz éjjel és nappal, és nem érezheted az életed soha biztonságban. Reggel azt mondod: Bárcsak este volna! Este meg azt mondod: Bárcsak reggel volna! Mert rettegés tartja fogva szívedet amiatt, amit látnod kell. ((5 Mózes 28,66-67)

A túlzott félelem, a szorongás betegség. Egy eluralkodó démon, ami meg akar fojtani. De azokra is hatással van ez, akik bizonyos határokon belül komfortosan, biztonságban érzik magukat. Szélsőséges esetben csupán arról van szó, hogy elvesztjük biztonságérzetünket és folyamatos "üss vagy fuss" állapotba kerülünk.

Érdemes tehát megvizsgálni magunkat, mitől félünk? Maradjunk annál, hogy pl. az egyházunk most a félelem markába került. Mit mondhatunk, mit nem mondhatunk, ki mit hallhat, ki fog elárulni minket, miként fognak támadni minket és ezzel kapcsolatban miként szorongatnak minket azok, akik leginkább félnek a támadásoktól. Remélem "szép" leírását sikerült megadnom az ördögi körnek.

Kijöttek, és elfutottak a sírbolttól, mert remegés és rémület fogta el őket; és senkinek sem mondtak el semmit, mert féltek.(Márk 16,8)

Valójában az igazság kimondása veszéllyel járhat. A félelem elnémítja az igazságot, a Márk 16,8 ban jelen esetben a legfontosabb igazságot, Krisztus feltámadt! Miről szól a feltámadás? 

Ezt mondd nekik: Életemre mondom – így szól az én Uram, az Úr –, hogy nem kívánom a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy a bűnös megtérjen útjáról, és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz utaitokról! Miért halnátok meg, Izráel háza?(Ezékiel 33,11)

Ez nekünk szól. Ez a dolgunk. Nem egy helyen jelenik meg példa még rá 2Kir 17,13 és Zak 1,4. Tehát ezt mond nekik Csaba, ezt mond nekik Attila, Ezt mond nekik Katalin, stb... És merjük mondani nekik? Kiknek?

az Úr így intette Izráelt és Júdát összes prófétája és látnoka által (2Kir 17,13a)

Izrael és Juda mi vagyunk, az Isten számára elkülönített nép és annak vezetői. Nem politikai vezetőkre gondolok most, hanem spirituális értelemben használom a vezető szót. Ezt kimondhatjuk az árnyékban ahol senki sem lát, senki sem hallja, csak azok akik az árnyékban velünk vannak. Elbújtunk az árnyékban mint Ádám és Éva amikor Isten keresi őket? A növényzet vetett nekik árnyékot bőven.

Az ember így felelt: Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert meztelen vagyok, és ezért elrejtőztem.(1Mózes 3,10)

Félünk Isten hangjától amit eddig közvetítettünk, de most már inkább elfutunk előle, mert a félelemnek engedelmeskedünk, hogy elnémulva várjuk amíg a vihar elcsendesedik? Korrekt, sokszor semmit mondó, senkit sem megbántó, álszenteskedő viperafajzatai vagyunk a mi Urunknak? Ha ezt csináljuk nem leszünk már sokaáig az övéi!

A jelenben szinte az egész társadalom és annak vezetői azon mesterkednek, hogy riválisaikat nagy nyilvánosság előtt gyalázzák, szidják, gúnyolják. Ez sokakban félelmet szül, mert ő is sorra kerülhet, sokakban gyűlöletet, mert nem gondolják, hogy egyszer ők is sorra kerülhetnek. Félelem és gyűlölet, e kettő párban járnak, de nem házasságban, hanem égre kiáltó paráznaságban.

Ez nem a mi utunk, ez nem Jézus Krisztus!

Hallgassatok rám, akik ismeritek az igazságot, népem, mely szívébe zárta tanításomat! Ne féljetek az emberek gyalázkodásától, szitkozódásuktól meg ne rettenjetek! Mert úgy járnak, mint a ruha, melyet megrág a moly, mint a gyapjú, melyet megrág a féreg. De az én igazságom örökre megmarad, és szabadításom nemzedékről nemzedékre. (Ézsaiás 51, 7-8)

Én tudok félni, tudok szorongani. Nálam ez sajnos már egy olyan "tüske" amit amíg élek hordoznom kell. Azonban van aki velem van, aki erős, aki a békességét adja nekem. Most is ezt hallom, "Ezt mondd nekik!" "Aki titeket hallgat engem hallgat, aki titeket elutasít, engem utasít el!" "Ne féljetek, még egyszer mondom, ne féljetek!"

Ámen