Mert hiszek - tapasztalatok

 Azt hiszem kevesen értik meg ebben a világban a kegyelmet. Felkapott téma lett mostanság a kegyelem. Miért adunk kegyelmet, ki érdemli meg, és aki kegyelmet ad valakinek, lehet-e felelősségre vonni? A kegyelem olyan szeretet, amelyet méltatlannal szemben gyakorolnak. ((William McDonald: Amit a Biblia tanít) Nincs megérdemelt kegyelem, mert akkor az már nem kegyelem lenne. Nemrég arról írtam, hogy hajléktalanoknak is kell adakozni, akkor is, ha büdös, koszos és vélhetően alkoholista az illető. Ezt a cselekményt csak az értheti meg, aki megérti az Atyaistent. Aki megérti Jézust. Lélekben ugyanis nincs tökéletes ember, mind büdös, koszos alkoholisták vagyunk, életfüggők, amibe végül belehalunk. Ebből ment ki Isten, feltételek nélkül, szeretetből. Mondhatják sokan, de hát megérdemli a tróger aki nem dolgozik, és nem is akar dolgozni, hogy szenvedjen. Igen, ez a törvény. 10Mert akkor is, amikor nálatok voltunk, azt parancsoltuk nektek: ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék.(Pál második

Az aggodalom, a csüggedés általában hullámokban tör rá az emberre. Egyszer fent, egyszer lent, szoktam volt mondani. A legjobb ilyenkor az, ha az illető nem hagyja magát. Íme néhány példa: Megkérdezték a temetkezési vállalkozót: Mihez kezd, ha magára tör a depihullám? A válasz ez volt:  Mit csinálok ha rám tör a depihullám? Elásom. A kertészt is megkérdezték, neki mi a megküzdési stratégiája depresszió illetve szorongás ellen: Hát komám, ha ideges vagy szedjél hangyát, ha bedepizel markolásszál kaktuszt. Mi van akkor, ha a jobbnál jobb "kipróbált" tanácsok ellenére sem javul a helyzet?  8Akkor ezt mondta neki a férje, Elkáná:  Anna, miért sírsz, és miért nem eszel? Miért vagy úgy elkeseredve? (Sámuel első könyve 1. fejezet) Sokszor az a baj, hogy olyan lelki fájdalmaink vannak, amiket nem tudunk vagy nem merünk kimondani. Lehet hogy voltak, vagy rosszabb esetben vannak olyan személyek az életünkben akik kritikával illetnek gyengeségeink miatt, és nem akarnak leszállni rólunk,

 "Mi lett volna, ha találkozhatok én is Jézussal? De jó lett volna, ha 2000 évvel ezelőtt élek." Ilyen és ehhez hasonló gondolatok talán többünk fejében megszülettek már. Én személy szerint valami leírhatatlan érzésre való vágyakozással tudnám leírni ezt a kívánságot. A történetírás szerint ezrek tódultak felé, ha megtudták, hogy valamelyik falu vagy város közelében jár. Egy-két hónapja hosszúra lett hagyva a hajam és előjött az a rossz szokásom, hogy tekergetni kezdtem, ha feszültnek éreztem magam. Érdekes kis szarvat formázott egy idő után. A szeretteim kedvesen csodaszarvasnak kezdtek becézni, hogy ne frusztráljam magam ez miatt, illetve, hogy a szeretetükkel le tudjam minél könnyebben küzdeni ezt a késztetést. Közben egy sikeres hajvágás is besegített. A csodaszarvas azonban megjelent többször is, szép karácsonyi díszek, mézeskalács minta, ablakmatrica, kis szarvas figura formában. A karácsonyfa díszek között apró ezüstszarvasok évről-évre felkerülnek a fára, egy 20 évvel

 A félelem egyidős az emberiséggel. 9De az ÚRisten kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy? 10Az ember így felelt: Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert meztelen vagyok, és ezért elrejtőztem.(Mózes első könyve 3. fejezet) A bűn következményeitől félünk, akár mi követtük el azt, akár mások, vagy a bűn lehetőségétől. Egy tökéletes világban sem az agressziótól, sem a sikertelenségtől nem kellene félnünk. Azonban elvesztettük a tökéletes világot, mi már az első emberek vétkei óta Édentől keletre élünk. A félelem mindenkiben más mértéket ölt, attól függően, hogy mennyit táplálták vele. Normális mértékben megvédhet olyan helyzetekben, amelyeket előre felismerve nem esünk azok csapdájába. Azonban van a félelemnek nem normális mértéke is. Ha a szüleid, vagy más, hozzád hosszabb, rövidebb ideig közel jutott emberek nem megtanítottak rá, milyen helyzeteket kell elkerülnöd, hanem ilyen helyzetekbe hoztak, az rendkívüli és hosszútávú sérüléseket okoz. Ezeket a lelki sebeket

 Ki irányítja az életünket? Kinek a kezében van? "Mindenki a maga sorsának kovácsa." Ismerős ez a latinból átvett közmondás. Eredetiben "Faber est suae quisque fortunae". Minden csak  rajtunk múlik, "Vedd kezedbe az életed!" Akarattal, határozottsággal tényleg sok mindent el lehet érni. De tényleg az egész életünket a kezünkben tudjuk tartani? Akinek már kicsit több tapasztalata van tudja, hogy ez nem igaz. Függhet az életünk a politikai helyzettől, a munkahelyünktől, a családi hátterünktől, bármely embertől akire éppen rábízzuk, vagy nem bízzuk azt. A buszsofőrre rábízzuk magunkat, hogy balesetmentesen elvisz "A"-ból "B"-be. Egy részeg sofőrre aki velünk szemben közlekedik, azonban már nem bíztuk rá. Az időjárás, a természeti katasztrófák szintén nincsenek az irányításunk alatt. Alapvetően az a következtetés vonható le, hogy az életünket csak részben tudjuk a kezünkben tartani, s a bizalmunkat a bajok kis valószínűségébe vetjük. Nem go

 "Ki szereti, ha azt mondják neki, hogy bűnös és meg kell térnie?" Ezek Billy Graham szavai az Ahol én vagyok című könyvéből. Én megfordítanám ezt a kérdést kicsit... Ki szereti a bűnöst? Mert milyenek vagyunk mi? A szívünkben ott rejlenek a gyanakvás, az erőszak, a gyűlölet és a pusztítás elvetett magvai. Az elmúlt két hétben sokat ültem vonaton. Egy alkalommal egy jegy nélkül utazó nőt akart leszállítani a "kaller". Nem akart leszállni. Egy erélyes felszólításra pedig átkozódni kezdett. "Én ápolónő vagyok, a rák egye ki a beledet, szemét alkoholista." Vélhetően ebből a mondatból egyik állítás sem fedte igazán a valóságot, sem az, hogy a hölgy ápolónő, sem az, hogy a kalaúz alkoholista. Vajon szerette ezt a nőt a kalaúz a vonaton? Nem. Szerette a többi utas? Nem. Én sem. Most utólag belegondolva, könnyen lehet keresni a helyzet okait, biztos szerencsétlen a sorsa ennek a nőnek, de biztos az is, hogy saját maga is tehet arról, amilyen helyzetekbe keveredik