Mert hiszek - tapasztalatok

Kedvesek! Helga, András, Gyuri bácsi! Mindannyian tanárok vagytok, bár nem ismeritek egymást mindhárman. Egyvalami most azonban összeköt benneteket, hogy betegek vagytok. Van aki otthon, van aki kórházban van. Lehet, hogy ez még önmagában nem elég kapocs, de az már igen, hogy különböző emberek szeretnék, ha imádkoznánk értetek. A családtagjaim, a kollégáitok, jelenlegi és volt tanítványaitok. Titeket magatokat is bíztatlak, hogy bátran hívjátok az Úrjézust segítségül. Terheitekben, fájdalmaitokban, szenvedésetekben nem vagytok egyedül. Nem ugyanaz a betegség sújt benneteket, nem ugyanolyan súlyos, vagy kockázatos a helyzetetek, de mindhármótokra gondolnak olyan emberek akik hitük szerint a Szentlélek indíttatására tesznek, cselekednek, imádkoznak értetek. Fontosak vagytok az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek. Isten szeret titeket és mi is szeretünk benneteket ismerve vagy ismeretlenül, mert ti is abból az akólból valók vagytok, mint mi. Közelebb vagy távolabb hozzá, de Isten gyermek...

 Rengeteg dolog történt a nyári hónapokban amitől hol meggyengültem, hogy elgyengültem, hol felerősödtem, hol a szeretteim szerint megkergültem. Ebben a tőlem nem szokatlan állapotban sem került tőlem távolabb Isten. Egyszer csak napnál is világosabban robbant bele kesze-kusza gondolataim közepébe egy huszár-mester vágással. Mint rendesen és általában megjelentem vasárnaponként a templomban, hogy meghallgassam az Úr Jézus felkentjének, a lelkipásztornak bibliatanítását, igemagyarázatát. Egy alkalommal arról volt szó, hogy Isten a hitetlen, engedetlen embereket is megmentette a haláltól, ha egy hívő ember imádkozott értük. Konkrétan Lót és Ábrahám példája hangzott el. Nagyon tömören Lót nem arra ment életében amerre az Úr mutatta neki, hanem karriert épített Sodomában, egészen a városi elöljáró beosztásig kapaszkodott. Abban a városban tette ezt amely város a romlottságot megtestesítő mintakép lett a Bibliában és így ez alapján hosszú ideig a történelem során. Nem jegyzem meg minden...

Sokszor kell bátorság ahhoz, hogy az ember elmondja másoknak ami történik vele. Vagy bátorság kell ahhoz, hogy megtegyél valamit ami irreális, de késztetésed van rá. Elszántság kell ahhoz, hogy olyasmiért imádkozz ami konkrét, rendkívüli és esélytelen. A keresztyéni értelemben vett testvéreimmel együtt 2018. októberének első hetében megtapasztalhattuk, hogy mindezt mi is átélhetjük, s részesei lehetünk egy a hit által elért eredménynek. Nem a mi eredményünk, egyedül az Istené. Egy évvel ezelőtt egy lelki hétvégére készülve imakérést olvastam a facebookon, miszerint egy ifjúért, egy fiatal srácért kérnek közbenjárást, imádságot a keresztszülők. A fiú, aki akkor a 18. életéve körül járt súlyos műtéten esik át. Imádkoztunk érte, jöttek a hírek, hogy egy darabig mesterséges kómában kell tartani és ekkor és ekkor ébredezhet majd. Buzgón imádkoztunk, egész gyülekezetek mozdultak meg, a lelki hétvégére összegyűlő férfiak közössége is fohászkodott az Úrhoz. Eltelt egy-két hét, pozitív hír...