Mert hiszek - tapasztalatok

Békesség nektek! Minden héten pénteken egy szakiskola előtt várakozom, mert órám lesz. A diákok hazafelé mennek, a kollégiumból, nekik aznapra már vége, nekem csak akkor kezdődik. Sokféle fiatal jön velem szemben, többen jól megbámulják az öreg fószert, vagy inkább elfordítják a  fejüket, mintha ott se lennék. Amikor egész héten hazafelé megyek a délutáni járattal valami hasonló a helyzet. Itt még az se számít, hogy ki jusson előrébb a sorban, ha le akarnak ülni melléd nem szólnak hozzád semmit, nem kérdezik már meg, hogy "szabad a hely"? Tízből kilenc azonnal rágyújt ahogy kijön az iskolakapun, olyan is, akit ismerek, a szüleit is ismerem, s bár nem a refi általánosba járt, keresztény szülei vannak. Vajon hányan tudjátok, hogy mit csinálnak a gyerekeitek? Vajon hányan tudjátok, hogy mire használják a telefonjukat? Van felette kontrollotok? Pedig mi szülők felelünk értük. A Biblia azt mondja:   6Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el a...

14Íme, most kész vagyok harmadszor is elmenni hozzátok, és nem leszek terhetekre, mert nem azt keresem, ami a tietek, hanem titeket magatokat kereslek. (Pál második levele a korinthusiakhoz 12. fejezet) Arra szántam magam, hogy podcast formájában is keresésetekre induljak. Azokat keresem akik elvesztek és haza akarnak találni és azokat is akik erről nagyon nem is tudnak. Már egy ideje közzé teszem a bloggeren és a facebookon az írásaimat, melyeket több kevesebb sikerrel olvas is a közönség. Ezért nagyon hálás vagyok. Azt gondolom azonban, hogy sokaknak sem ideje, sem kedve nincs alkalomadtán hosszabb rövidebb bejegyzéseket olvasgatni. Talán a házi munka, talán a sport ami leköti az embereket, ami a fárasztó munka után igazán kimerít vagy épp felüdít választástól függően. Ilyenkor már csak a zenés rádió vagy reggelente egy Balázsék ami belefér. Sokan mp3 válogatásukat vagy hangoskönyveket dugaszolnak a fülükbe. Ezekkel a kihívókkal próbálok meg egy síkra szállni, bízva abban, hogy nekem...