Mert hiszek - tapasztalatok

14Íme, most kész vagyok harmadszor is elmenni hozzátok, és nem leszek terhetekre, mert nem azt keresem, ami a tietek, hanem titeket magatokat kereslek. (Pál második levele a korinthusiakhoz 12. fejezet) Arra szántam magam, hogy podcast formájában is keresésetekre induljak. Azokat keresem akik elvesztek és haza akarnak találni és azokat is akik erről nagyon nem is tudnak. Már egy ideje közzé teszem a bloggeren és a facebookon az írásaimat, melyeket több kevesebb sikerrel olvas is a közönség. Ezért nagyon hálás vagyok. Azt gondolom azonban, hogy sokaknak sem ideje, sem kedve nincs alkalomadtán hosszabb rövidebb bejegyzéseket olvasgatni. Talán a házi munka, talán a sport ami leköti az embereket, ami a fárasztó munka után igazán kimerít vagy épp felüdít választástól függően. Ilyenkor már csak a zenés rádió vagy reggelente egy Balázsék ami belefér. Sokan mp3 válogatásukat vagy hangoskönyveket dugaszolnak a fülükbe. Ezekkel a kihívókkal próbálok meg egy síkra szállni, bízva abban, hogy nekem

 Napjainkra megvalósult a vallási szabadság hazánkban is, mindenki abban hisz amiben akar. Ez nem volt mindig így, s az erőviszonyoktól függően sokszor egyik vallás olykor igen erőszakosan is üldözte a másikat. Most nem arról beszélek , hogy ki van egyházként elismerve és ki nem, hanem arról, hogy jelenleg nincs intézményesített vallásüldözés. Zsidók, muzulmánok, keresztények, buddhisták, Krisna tudatú hívők stb. ilyen vagy olyan formában szabadon gyakorolhatják a hitüket. Ennek talán ékes bizonyítéka az, hogy -  őszinte leszek - nekem erről a kifejezésről, a vallási türelmetlenségről amikor nemrég hallottam valami teljesen más jutott eszembe. Van egy másféle vallási türelmetlenség ami az én szubjektív meglátásom szerint inkább csak a keresztényekre jellemző. Más esetekben még nem tapasztaltam. Fenntartom a tévedés jogát. Egy alkalommal, s bár megtörtént esetről van szó most nem a helyszín vagy a szereplők a lényegesek, hanem a szituáció, szóval egy alkalommal valaki egy félig szekurál

 Akár pozitív, akár negatív visszajelzéseket kapok az írásaimra, azok mindig inspirálóak a számomra. Egy kedves olvasó azt írta nekem, hogy "A problémánk még nem múlt el teljesen, néha jobb, néha megint rosszabb, de a szenvedésben is, örömben is már tudok kihez fordulni." Az Úr Jézusról van szó, hisz az Ő személye áll a középpontban a hívő ember számára, ő az akihez mindig lehet fordulni.  Amikor örömünkben hálát adunk még egyébként hitünket nem gyakorlóként is valamiért Istennek, néha csak így, hogy "hála Istennek", akkor a könnyebb úton járunk. könnyű hálát adni a boldogságért. Így is örülhetünk, mert még jelen van egy Istenkép a gondolatainkban, még valahol a templomunk sarkában, a szívünkben fel van írva a neve a fali kárpitra, vagy ki van tűzve a toronyra egy kereszt, esetleg egy kakas forog odafönt. Sajnálatos, de van akinek sohasem került fel a templomtornyára a kereszt és van aki már levetette róla és más van a helyén. Kaszinót nyitott vagy egy piros lámpát

 Szándékomban áll azokon segíteni akik ezt igénylik. Egyszer megkérdezte tőlem egy olvasó, "Hogyan tudnátok segíteni, ezt írtad az a kérdésem, hogy miben? Háztartás ,takarítás, kertészet, miben  szeretnétek  segíteni? Előre is köszönöm. Tisztelettel" Amikor ez a kérdés, hogy írj, ha segítségre van szükséged megjelenik egy nyilvánosan és egyértelműen Jézus Krisztusban hívő ember személyes blogján, az egyértelműen nem efféle cselédszolgálatra irányuló nyilatkozat. Ilyen jellegű segítséget egyébként végzünk önkéntes alapon a saját testvérközösségünkön belül, vagy a mi szubjektív megítélésünk szerinti rászorulóknak. Rajtam is segítettek már, pl. a karantén alatt bevásároltak a barátaink a családomnak. Az emberek felé irányuló szolgálatom azonban nem ebből áll. Férfiember létemre elég furcsán venné ki magát, ha nekifognék egy messengeren rám író asszonynak kitakarítani a lakását. Tudom, hogy úgy általában a köztudatban egy lelkész vagy pap dologtalannak számít, aki szegény szerenc