Amikor Isten megállít II.

 Akár pozitív, akár negatív visszajelzéseket kapok az írásaimra, azok mindig inspirálóak a számomra. Egy kedves olvasó azt írta nekem, hogy "A problémánk még nem múlt el teljesen, néha jobb, néha megint rosszabb, de a szenvedésben is, örömben is már tudok kihez fordulni." Az Úr Jézusról van szó, hisz az Ő személye áll a középpontban a hívő ember számára, ő az akihez mindig lehet fordulni. 

Amikor örömünkben hálát adunk még egyébként hitünket nem gyakorlóként is valamiért Istennek, néha csak így, hogy "hála Istennek", akkor a könnyebb úton járunk. könnyű hálát adni a boldogságért. Így is örülhetünk, mert még jelen van egy Istenkép a gondolatainkban, még valahol a templomunk sarkában, a szívünkben fel van írva a neve a fali kárpitra, vagy ki van tűzve a toronyra egy kereszt, esetleg egy kakas forog odafönt. Sajnálatos, de van akinek sohasem került fel a templomtornyára a kereszt és van aki már levetette róla és más van a helyén. Kaszinót nyitott vagy egy piros lámpát helyezett fel a tetejére, csak sajnos azt nem viharjelzőnek szánta.  De mi történik akkor, ha jön a vihar? Elég-e, hogy fel van még írva Isten neve a szívünk rejtett zugába, de a név hordozója nem lakik ott? Könnyű legyen az utam vagy nehéz, mikor leszek elégedettebb, ha a végére érek?

2Istenem, figyelj imádságomra, ne zárkózz el könyörgésem elől! 3Figyelj rám, hallgass meg engem! Bánatomban bolyongok, és sóhajtozom 4az ellenség hangoskodása, a bűnösök nyomorgatása miatt. Mert bajt zúdítanak rám, és haraggal támadnak rám. 5Szívem vergődik keblemben, halálos rémület fogott el. 6Félelem és reszketés lepett meg, borzongás járt át. 7Ezért így szóltam: Miért is nincs szárnyam, mint a galambnak, hogy elrepülhetnék, és nyugton lehetnék? 8Messzire bujdosnék, a pusztában laknék. (Szela.) 9Sietve keresnék menedéket a szélvész és a vihar elől. (A zsoltárok könyve 55. zsoltár)

Akár Krisztust követjük, akár nem a vihar lecsaphat. Akár Krisztust követjük akár nem nagy baj történhet.

19amikor hirtelen hatalmas vihar kerekedett a sivatag felől, megrendítette a ház négy sarkát, úgyhogy az összeomlott és rászakadt gyermekeidre és meghaltak; egyedül én menekültem meg, hogy hírül hozzam neked.(Jób könyve 1. fejezet)

Utóbbi igére kicsit később még visszatérek. Most nézzünk utána, hogy miért történik a baj? Miért, amikor hívők vagyunk és miért amikor nem vagyunk azok? Ezer és egy oka lehet, sokan azt mondanák, hogy a véletlenek összejátszása, én azt, hogy, ha megismered a te Atyádat a véletlent kidobod a kukába, mert oda is való. Ez kb. olyan, mint, teremtés versus evolúció.

Amikor Pál került viharba az azért volt, mert a hajóskapitány nem hallgatott rá.

9Mivel pedig közben sok idő telt el, és a hajózás is veszedelmessé vált, hiszen a böjt is elmúlt már, Pál figyelmeztette őket: 10Férfiak, látom, hogy a további hajózás nemcsak a rakományban és a hajóban okozhat nagy kárt, hanem életünket is veszélyezteti. 11De a százados inkább hitt a kormányosnak és a hajótulajdonosnak, mint annak, amit Pál mondott. 12A kikötő nem volt alkalmas a telelésre, ezért a többség úgy döntött, hogy továbbhajóznak onnan, hátha eljutnak Főnixbe, ahol áttelelhetnek. Ez Kréta egyik kikötője, amely délnyugat és északnyugat felé néz. 13Mivel pedig enyhe déli szél kezdett fújni, azt hitték, hogy megvalósíthatják elhatározásukat, felszedték tehát a horgonyt, és továbbhajóztak Kréta közelében. 14Nemsokára azonban a sziget irányából lecsapott az Eurakvilónak nevezett szélvihar (Az apostolok cselekedetei 27. fejezet)

Pál is bajba került, nem csak azok akik engedetlenek voltak. Tehát egy hívő ember is bármikor bajba kerülhet, mert egy másik ember bajba sodorja.

De, van az úgy, hogy maga a hívő ember lesz az oka  a viharnak.

12Ő pedig így válaszolt nekik: Fogjatok meg, és dobjatok a tengerbe, akkor lecsendesedik körülöttetek a tenger! Mert tudom, hogy énmiattam zúdult rátok ez a nagy vihar. (Jónás próféta könyve 1. fejezet)

Jónás nem engedelmeskedett az Úrnak, s bajba sodort még másokat is. A vihar sohasem céltalan, mindig van oka, de lehet, hogy nem fogjuk azonnal megérteni, hogy mi az az ok. Ha pedig nem engedelmeskedünk Istennek amikor figyelmeztet előtte akkor ne is hibáztassuk, ha bekövetkezik a baj. Egy barátom túltervezte programokkal a nyarát, sportember. Tudta, hogy sok lesz, nem állt meg, végül elesett és beszerezte 3. vállsérülését. Bízom benne, hogy talán nem olyan súlyos, mint az előző volt. Erről Amikor Isten megállít című korábbi bejegyzésemben olvashattok. Nem ő volt az egyetlen aki túltolta. Én voltam a másik. Túl sok programot, tennivalót zsúfoltam bele a szabadságomba augusztusban és bár nem én voltam a hibás, de belém szaladtak hátulról és most van egy törött autóm amely a lassú ügyintézésre vár, én pedig parkolópályára kerültem. Tudom, hogy meg lettem állítva és a fejemre lett koppintva, hogy "Állj! ." 

Mindezeknek egyetlen célja van, a hitpróba. Mindegy, hogy hivő vagy vagy sem, meg leszel próbálva. Vagy azért, hogy ne térj le a Jézussal közös útról, a keskeny útról, vagy azért, hogy térj már vissza rá végre komám, komámasszony!

13Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik bemennek azon.(Máté evangéliuma 7. fejezet)

Ha már viharba kerültünk akkor jön a félelem, a kétségbeesés, a bizonytalanság, a megoldások és a hibás keresése is, akit okolhatunk. Amikor elsőként másokban keressük az okot, tévúton járunk. Visszagondolva a közúti balesetemre olyan volt az egész, mint egy előre megírt forgatókönyv. Kikerülhetetlen körülmények összessége vezetett el a végkifejletig, ami felett nem volt hatalmam. Nekem nem volt, de Istennek lehetett volna. Csakhogy azt én akkor nem kértem. Aznap nem kértem Istent, hogy kísérjen el az úton, mert aznap dühös voltam. Dühös voltam, mert már a nap elején tudtam, hogy túltoltam, hogy túl sok dolgot akartam belezsúfolni túl kevés időbe. Ehhez még megkerülhetetlen késleltető tényezők is hozzáadódtak. Amint megtörtént a baj és ugye a bajban eszünkbe jut Isten, szokás mondani, hogy egy zuhanó repülőgépen nincsenek ateisták, de ne próbáljátok ki (!), szóval amint eszembe jutott Isten, azaz megint kapcsolatba kerültem vele, már ott volt az atyai fejcsóválás... "Ugye én megmondtam!." Nem tudtam dühös lenni arra aki belém jött, pedig ő nem tartotta be a féktávolságot, s vélhetően gyorsabban is vezetett, mint ami az útviszonyok miatt (beláthatóság) ésszerű lett volna.

29Nem úgy van, hogy két verebet adnak egy fillérért, de egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudta nélkül? 30Nektek pedig még a hajatok szála is mind számon van tartva. (Máté evangéliuma 10. fejezet)

Ha nem engedjük, hogy a gyermekeink elessenek akkor túlféltjük és sokat ártunk nekik. Soha sem fognak tudni egyedül boldogulni és még 30-40 évesen is ránk lesznek utalva. Tehát hagyjuk, hogy elessenek az udvaron, de a szemünket azért rajtuk tartjuk. Mi a mi Mennyei Atyánk gyermekei vagyunk és szükségünk van a nevelésre. Meddig tart ez a nevelési munka?

3Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok, 4és mindenkor minden könyörgésemben örömmel imádkozom mindnyájatokért, 5mert közösséget vállaltatok velem az evangélium hirdetésében az első naptól fogva mind a mai napig. 6Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi Krisztus Jézus napjára.(Pál levele a filippiekhez 1. fejezet)

Ha kitartóak maradunk a megváltás örömhírének közvetítésében akkor a felnőtté válásunk Isten országában is be fog következni. Kell-e állandóan aggódnunk addig is, hogy vajon mi fog történni velünk az életben? Közeledik egy vihar, már hánykódunk a tengeren, mi lesz akkor? Jusson eszetekbe egy férfi, aki nyugodtan alszik mellettetek, veletek egy csónakban.

22Történt egy napon, hogy Jézus tanítványaival együtt hajóra szállt, és így szólt hozzájuk: Menjünk át a tó túlsó partjára! És elindultak. 23Miközben hajóztak, ő elaludt. Ekkor szélvihar csapott le a tóra, és a hajó kezdett vízzel megtelni, úgyhogy nagy veszélyben voltak. 24Odamentek hozzá, felébresztették, és így szóltak: Mester, Mester, elveszünk! Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre és a hullámokra, mire azok lecsillapodtak, és csendesség lett. 25Ekkor ezt kérdezte tőlük: Hol van a ti hitetek? Ők pedig megrettenve és csodálkozva mondogatták egymásnak: Hát ki ez, hogy a szeleknek és a víznek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?(Lukács evangéliuma 8. fejezet)

Hol volt a te hited Csaba? Ez volt az én kérdésem is amit kaptam a 77-esen. Ha baj történik velünk a világban tényleg elveszünk? Ha már Jézus tanítványai vagyunk semmi képpen. Ha Ő ott  alszik mellettünk a csónakban az a totális nyugalmat jelenti, hogy el nem veszhetünk.

28Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki mind a lelket, mind a testet elpusztíthatja a gyehennában.(Máté evangéliuma 10. fejezet)

Jézus azért van velünk, hogy el ne vesszünk, hanem örök életünk legyen. Ennyire szeret minket az összes hülyeségünkkel együtt. Nem azért szeret bennünket, mert elkezdtük őt követni és próbálunk úgy élni ahogyan tanítja. Nem, ő azért szeret mert a gyermekei vagyunk akik elvesztek, de megkeresett minket. Minden embert keres. Akkor van baj, ha nem akarunk vele menni.

Nem térhetek ki előle, pedig emberileg megtenném, de mi van a Jób esetével? Még az írásom elején idéztem, hogy elvesztette a gyermekeit. Manapság Afganisztánban sok Jób van. És ez csak egy példa. Öldökölnek a gonoszság katonái. Talán Isten kedvét lelné ebben, hogy ez történik?  Nem, egyáltalán nem. Akkor miért engedi meg? Ez a bukott világ működésének törvényszerűsége, ahol a halál a bűn és a sátán az úr. Biztosak lehetünk benne, hogy az ott elhunytak még aznap vele lesznek a paradicsomban. Csakúgy, mint a lator.

39A megfeszített gonosztevők közül az egyik szidalmazta: »Nem a Krisztus vagy te? Szabadítsd hát meg magad, és minket is!« 40De a másik megrótta ezekkel a szavakkal: »Nem félsz Istentől? Hiszen te is ugyanazt a büntetést szenveded! 41Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését vesszük, de ez itt semmi rosszat sem cselekedett.« 42Aztán így szólt: »Jézus, emlékezz meg rólam, mikor eljössz országodba.« 43Ő azt felelte neki: »Bizony, mondom neked: még ma velem leszel a paradicsomban!« (Evangélium Lukács szerint 23. fejezet)

A lator nem volt megkeresztelve, nem járt évekig hittanra, sem gyülekezetbe. De felismerte Jézusban Isten fiát a bűntelent és a kegyelmét kérte. Kivégezték vele együtt, mégis megmenekült.  Így vagy úgy, kevesebb vagy hosszabb ideig élünk ezen a földön. Van aki balesetben, van aki betegségben, van aki embertársa, vagy egy vadállat "kezétől", van aki elöregedve veszti el az életét. A halál a  bűnnel jött be a világba, nem halandónak lettünk teremtve. Isten ígérete az, hogy a halhatatlanságra leszünk újjáteremtve!

Én nagyon boldog vagyok, hogy hazataláltam az Atyámhoz Jézus vezetésével. Az életem legjobb döntése volt, hogy elfogadtam Őt megváltómnak, magamat pedig bűnös embernek. Azóta sokkal könnyebb együtt élni azzal, hogy nem vagyok tökéletes. Örülök, hogy úgy tudok embertársaimra nézni, hogy hibáikat látva nem a megvetés, vagy a gyűlölet tolul fel a szívemben, hanem az a fajta könyörület, amit Krisztus tanúsít irántam. Ez nem azt jelenti, hogy nem fáj, ha bántanak, lenéznek, hibáztatnak vagy gyűlölnek engem. De igenis fáj. De ez a szenvedés még közelebb visz Jézushoz, aki az Atyaisten mindannyiunk miatt érzett fájdalmát vitte fel a keresztre. Ezért cipelem olykor nehezen, de jó szívvel a magam keresztjét Jézust követve. Ha pedig dühös lennék azokra akik ártanak másoknak vagy nekem, jó ha kijózanodom. Jó, ha nem állok bosszút rajtuk. Védekezni lehet és kell is, de az nem egyenlő a bosszúállással. Azt Istenre kell hagyni, neki van ehhez joga.

51Egy pedig azok közül, akik Jézussal voltak, a kardjához kapott, kirántotta azt, lesújtott a főpap szolgájára, és levágta a fülét. 52Ekkor így szólt hozzá Jézus: Tedd vissza kardodat a helyére, mert akik kardot fognak, kard által vesznek el. 53Vagy azt gondolod, hogy nem kérhetném meg Atyámat, hogy adjon mellém most tizenkét sereg angyalnál is többet? 54De akkor miképpen teljesednének be az Írások, hogy ennek így kell történnie?(Máté evangéliuma 26. fejezet)

 Jó, ha keresem az utat, hogy megint megtaláljam. Egy férfit egy irdatlan nagy kereszttel ahogy megy fel előttem a golgotára. A kereszt az én mentőövem.

27Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom. (Lukács evangéliuma 14. fejezet)

Ha ezt a szeretetet megértjük és megtapasztaljuk akkor többé nem uralkodik rajtunk a vihar. Nem fog elpusztítani bennünket.

8mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk.(Pál levele a rómaiakhoz 14. fejezet)

 Ezt a szeretet gyakorolva éljünk, törekedjünk erre a szeretetre!