Mert hiszek Podcast – "Jó Napot Csaba bácsi!"

Békesség nektek! Minden héten pénteken egy szakiskola előtt várakozom, mert órám lesz. A diákok hazafelé mennek, a kollégiumból, nekik aznapra már vége, nekem csak akkor kezdődik. Sokféle fiatal jön velem szemben, többen jól megbámulják az öreg fószert, vagy inkább elfordítják a  fejüket, mintha ott se lennék. Amikor egész héten hazafelé megyek a délutáni járattal valami hasonló a helyzet. Itt még az se számít, hogy ki jusson előrébb a sorban, ha le akarnak ülni melléd nem szólnak hozzád semmit, nem kérdezik már meg, hogy "szabad a hely"? Tízből kilenc azonnal rágyújt ahogy kijön az iskolakapun, olyan is, akit ismerek, a szüleit is ismerem, s bár nem a refi általánosba járt, keresztény szülei vannak. Vajon hányan tudjátok, hogy mit csinálnak a gyerekeitek? Vajon hányan tudjátok, hogy mire használják a telefonjukat? Van felette kontrollotok? Pedig mi szülők felelünk értük. A Biblia azt mondja:

 6Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.(A példabeszédek könyve 22. fejezet)

Persze, tudom mi ilyenkor a válasz, mi is ilyenek voltunk. Hát... Neveletlen kölykök mindig is voltak, való igaz. De aztán felnőttek lettek és neveletlenek maradtak. Az ő gyerekeik már fokozottabban térnek el az általában elvárható viselkedéstől. Én bírom a fiatalokat, nincs tőlük fóbiám, és tudom tolerálni a fiatalságukat, szilajságukat. De amikor a buszmegállóban a telefonban elküldik anyát a búsba, kiosztják és tiszteletlenek, az öregek (mármint mi) hülye köcsögök, akkor valami nincs rendben. Szemét a tanár, hülye a muter, reggel hell energiaital és cigi, délután sör és cigi, jól megy a kisboltoknak az állomáson. Vannak bejáratott alakok akik megveszik nekik. Vagy meg is kapják, kell az üzlet, nincs ellenőrzés felette.

Mindezt, látom, hallom, ragozhatnám. De aztán jön egy ismerős arc kifelé a szakiskolából és köszön nekem. "Jó napot Csaba bácsi!" Örülök, hogy azért nem veszett el minden. Örülök, hogy ha megismer tud köszönni. jól esik az embernek, pedig már nincs tétje. Tavaly elballagott a refi suliból ahol a feleségem tanít. Egy csoporttársam meglepődik, hogy nekem előre hangosan köszönt egy gyerek. Mert ma már nem törvényszerű, hogy azért köszönjenek neked mert ismernek. Egyszerűbb elfordulni, hogy ne kelljen. Ez a srác "litéri refi sulis". Mondom a kollégának. "Ott mindenkit megtanítanak köszönni." Remélem még sokáig nem felejtik el, hogy honnan jöttek, egészen megöregedésük napjáig. Így teljesedik be rajtunk a nekünk szóló ige:

 6Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.(A példabeszédek könyve 22. fejezet)