Felkelt, csak így egyszerűen.

 Rengeteg dolog történt a nyári hónapokban amitől hol meggyengültem, hogy elgyengültem, hol felerősödtem, hol a szeretteim szerint megkergültem. Ebben a tőlem nem szokatlan állapotban sem került tőlem távolabb Isten. Egyszer csak napnál is világosabban robbant bele kesze-kusza gondolataim közepébe egy huszár-mester vágással. Mint rendesen és általában megjelentem vasárnaponként a templomban, hogy meghallgassam az Úr Jézus felkentjének, a lelkipásztornak bibliatanítását, igemagyarázatát. Egy alkalommal arról volt szó, hogy Isten a hitetlen, engedetlen embereket is megmentette a haláltól, ha egy hívő ember imádkozott értük. Konkrétan Lót és Ábrahám példája hangzott el. Nagyon tömören Lót nem arra ment életében amerre az Úr mutatta neki, hanem karriert épített Sodomában, egészen a városi elöljáró beosztásig kapaszkodott. Abban a városban tette ezt amely város a romlottságot megtestesítő mintakép lett a Bibliában és így ez alapján hosszú ideig a történelem során. Nem jegyzem meg minden vasárnap tartalmát, de ez bennem maradt.

A következő héten egyik nap ebédidő vége felé már épp az otthoni teendők és feladatok elméleti felépítésén fáradoztam magamban úgy, ahogy azt egyébként reggel felkeléstől a munkahelyemre érkezésig a munkahelyi feladataimmal, teendőimmel kapcsolatban tenni szoktam. Ekkor találkoztam egyik barátommal aki a tőle kevéssé megszokott gondterheltséggel, de a szokásos lényegre téréssel beszélt nekem egy rossz hírről, miszerint a barátja súlyos autóbalesetet szenvedett és az intenzíven fekszik, kómában van. "Imádkozni kellene érte." Kaptam a felhívást halasztást nem tűrően. Ilyenkor az ember megindul felfelé a lépcsőn aztán csinál egy hátraarcot és két perc múlva a kórházi kápolnában találja magát. De az igazság az, hogy az ima nem helyhez kötött, nem is szavakhoz. Már a folyosón magával ragadott a bizonyosság furcsa érzése, az a fajta melegség amely végigfut az ember testén aztán megmagyarázhatatlan helyen és módon ki is lép belőle.

Több hétig vittük egyen-egyenként és közösségben a mennyei Atya elé az agysérült srácot, a hívő barátom barátját. A munka közben haladt a maga útján, konfliktusok, problémák, stressz, fáradtság, de az élet nem ennyi, ha Isten kiválaszt egy szolgálatra. Ádám barátom most nem gondterhelten érkezett az irodám elé, hanem izgatottan. "Xxxxxxx felébredt, felült az ágyában." Felkelt, csak így egyszerűen. Tudjátok ez milyen örömet tud okozni? Kezdjetek el hinni Istenben, fogadjátok el, hogy bűnösök vagytok, de ő egyetlen fiát adta áldozatul értetek, hogy ettől megszabadítson titeket! Ezt követően imádkozzatok rendszeresen, hallgassátok, olvassátok amit a Biblián keresztül is mond nektek és megtapasztaljátok.

Amikor a balesetes fiatal férfi még az intenzíven feküdt én érdeklődtem, Ádám is érdeklődött. Esélytelennek látták a felépülését, olyan helyen volt az agysérülés. Abbahagyhattuk volna az imádságot nem? Mert, ha azt mondják nagy eséllyel fel fog épülni akkor könnyű érte imádkozni, de ha azt mondják nem akkor csak a hited marad.

Elsősorban nem azért imádkoztunk, hogy a srác meggyógyuljon, hanem azért is, hogy ha meggyógyul Isten embere legyen, Jézus teste egy újabb taggal egészüljön ki. Hogy egy újabb megmagyarázhatatlan gyógyulás hirdesse Isten hatalmát, kegyelmét és dicsőségét. Nem csak a testét, hanem a lelkét is meg kell menteni ennek az embernek. Ha ez megtörténik az sokkal nagyobb csoda lesz, mint egy idegrendszer regeneráció. Sokkal nagyobb öröm lesz, mint amit a gyógyulása okozhat.

11A vámszedők és a bűnösök mindnyájan Jézushoz igyekeztek, hogy hallgassák őt. 2A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: Ez bűnösöket fogad magához, és együtt eszik velük. 3Ő ezt a példázatot mondta nekik: 4Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? 5És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében, 6hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat. 7Mondom nektek, hogy ugyanígy egyetlen megtérő bűnös miatt nagyobb öröm lesz a mennyben, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akiknek nincs szüksége megtérésre. (Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája (2014) Lukács evangéliuma 15. fejezet)

Egy dicséret szavaival búcsúzom Lukács evangéliuma 7. fejezet 22. vers alapján:

1. A vakok látnak, a sánták járnak, a halottak ébrednek álmukból.

Kik rabok voltak, most megszabadulnak, a szegényeknek örömhír szól.

Refr.: Ő az Úr, Ő a nagy Király, aki ott ül Isten jobbján.

Ő az Út, Ő az igazság, Ő az élet, aki reád vár.

2. A gonosz tettek mind eltöröltetnek, és tisztává lesz a romlott szív.

A megtört lelkek új életre kelnek, a Mester van itt és téged hív.