Amikor Isten megállít
Nemrégiben történt, hogy egy hívő testvérem balesetet szenvedett, többszörös izomszakadással kellett őt megműteni. Ez egy nehéz időszak a számára, a munkájából hosszú időre kiesett. Emberi oldalról nézve ez egy tragédia amit nehéz átvészelni és az ismerősei részéről csak sajnálkozni lehet.
Nekem azonban mást üzen ez a történet. Ismerem már őt egy ideje és csak sietős, pörgős emberként jellemezhetem. Amikor közösen imádkozni, az úr jelenlétében beszélgetni szoktunk, ez a tulajdonsága sokszor előjött. Isten többször szívemre helyezte, hogy egy dicséreten vagy igén, keresztény testvéri tanácson keresztül figyelmeztessem, lassítani kellene. Az egyik ilyen dicséret ez volt:
Ha nem teszek semmit sem...
Most nem sietek,
most nem rohanok,
most nem tervezek,
most nem akarok,
most nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.
Most megnyugszom,
most elpihenek
békén, szabadon,
mint gyenge gyermek,
és nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.
S míg ölet a fény,
és ölel a csend,
és árad belém,
és újjáteremt,
míg nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten,
új gyümölcs terem,
másoknak terem,
érik csendesen
erő, győzelem…
ha nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.
Túrmezei Erzsébet
Mindig igazat adott, de azt mondta annyi dolga van, nem tud megállni. Én imádkoztam érte, hogy Isten akarata érvényesüljön az életében. Olvassuk el ennek tükrében az alábbi igeszakaszt:
Mivel pedig közben sok idő telt el, és a hajózás is veszedelmessé vált, hiszen a böjt is elmúlt már, Pál figyelmeztette őket: 10Férfiak, látom, hogy a további hajózás nemcsak a rakományban és a hajóban okozhat nagy kárt, hanem életünket is veszélyezteti. 11De a százados inkább hitt a kormányosnak és a hajótulajdonosnak, mint annak, amit Pál mondott. 12A kikötő nem volt alkalmas a telelésre, ezért a többség úgy döntött, hogy továbbhajóznak onnan, hátha eljutnak Főnixbe, ahol áttelelhetnek. Ez Kréta egyik kikötője, amely délnyugat és északnyugat felé néz. 13Mivel pedig enyhe déli szél kezdett fújni, azt hitték, hogy megvalósíthatják elhatározásukat, felszedték tehát a horgonyt, és továbbhajóztak Kréta közelében. 14Nemsokára azonban a sziget irányából lecsapott az Eurakvilónak nevezett szélvihar. 15Mikor az magával ragadta a hajót, úgyhogy nem tudott a széllel szemben haladni, rábíztuk a hajót, és sodortattuk magunkat vele. 16Amikor egy kis sziget, Klauda szélárnyékos oldalára befutottunk, nagy nehezen ugyan, de meg tudtuk tartani a mentőcsónakot. 17Miután ezt felvonták, óvintézkedéseket tettek: alul átkötötték a hajót, és mivel féltek, hogy a Szirtisz tengeröböl zátonyaira futnak, a horgonyt leeresztették, és úgy sodródtak tovább. 18A vihar hevesen hányt-vetett bennünket, ezért másnap kidobálták a hajóterhet, 19harmadnap pedig a hajó felszerelését dobálták ki saját kezükkel. 20Mivel pedig sem a nap, sem a csillagok nem látszottak több napon át, és erős vihar tombolt, végül elveszett megmenekülésünk minden reménye. 21Minthogy már sokat éheztek is, Pál felállt közöttük, és így szólt: Az lett volna a helyes, férfiak, ha rám hallgattok, és nem indulunk el Krétából, hogy elkerüljük ezt a veszélyt és ezt a kárt. 22Én azonban most is azt tanácsolom nektek, hogy bizakodjatok, mert egy lélek sem vész el közületek, csak a hajó. 23Mert ma éjjel elém állt annak az Istennek az angyala, akié vagyok, és akinek szolgálok. 24Ez azt mondta: Ne félj, Pál, neked a császár elé kell állnod, és Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled vannak a hajón. 25Ezért bizakodjatok, férfiak! Én hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, ahogyan nekem megmondta. 26Egy szigetre kell kivetődnünk. (Apostolok cselekedetei, 27. fejezet)
Sokszor előfordul, hogy Isten figyelmeztet téged, engem, minket, hogy meg kellene állni, másik irányba kellene menni, de nem hallgatunk rá. Ekkor az Úr vihart küld és hánykolódni kezdünk. Szorongunk, nem tudunk aludni, elkezdünk kapálózni, energiaital, cigaretta, wellnesprogram, antidepresszáns, valamilyen szenvedély, akár sport, játék, stb. az egyikkel tovább pörgetjük magunkat, hogy bírjuk az eszeveszett tempót, a másikkal meg fékeznénk a magunk módján, de nem segít a lassító. Sodródunk tovább, mint a hajósok akik a horgonyt is leeresztették már, de hiába. Amikor átlépünk egy határt magunktól már nem tudunk megállni. Isten azonban beavatkozik. Mikor és miért? Mindennek rendelt ideje van, s azért mert, ha hiszünk és olyan barátaink rokonaink vannak akik figyelnek ránk és imádkoznak értünk, akik tanáccsal látnak el, de nem hallgatunk rájuk akkor jön a hajótörés amit Isten rendel el. Mi akik hiszünk megtapasztalhatjuk, hogy nem veszünk el, csak a hajó törik össze. Ez nem mese, újabb konkrét példát hozok elétek tanúságtételként:
Egy kedves munkatársam jelezte nekem egyszer, hogy van egy rokona aki két idős embert ápol, 24 órás felügyelettel. Ez a valaki kimerült, fásult, depressziós, mert nem tud pihenni, kikapcsolódni, regenerálódni, barátok közé, a természetbe, más környezetbe menni. Bár kapott tanácsot, hogy "vegyen" ki pár napot, kérjen segítséget, nem élt vele, mert annyira belemerült a problémába, hogy elvesztette a képességét a maga gyógyítására, önmaga megsegítésére. A munkatársam kérte, hogy imádkozzunk érte a péntek reggeli áhítaton. Ezt meg tudjuk tenni, mondtam, de fel kell rá készülni, hogy, ha Isten beavatkozik akkor az rendkívüli, akár fájdalmas is lehet. Nem tudom pontosan mennyi idő telt el, de kaptam visszajelzést, hogy változott a helyzet. A valaki eltörte a kezét és kikerült a mókuskerékből kényszerpihenőre. Hirtelen mégis megoldhatóvá vált, hogy amíg ő beteg valaki más gondozza az ágyhoz kötött betegeket.
Egy izomszakadásos baleset, egy kéztörés, és sok-sok más példa jöhetne még. Mennyivel egyszerűbb lenne hallgatni Isten küldötteire amikor szelíd szóval figyelmeztetnek a veszélyre! Isten küldöttei a mai világban mi hívő emberek vagyunk. Rajtunk keresztül is szól az Úr az ő szentlelke által, hisz a hívő ember a szívébe fogadja azt, s a szív az élő Isten temploma. Isten szólhat még sokféleképpen, és amikor majd ezt imádságot követően egyszer csak váratlanul megtapasztalod biztos leszel benne minden kétséget kizáróan, hogy ő volt az. Ez nem egy elméleti dolog, hanem gyakorlati.
Nekem azonban mást üzen ez a történet. Ismerem már őt egy ideje és csak sietős, pörgős emberként jellemezhetem. Amikor közösen imádkozni, az úr jelenlétében beszélgetni szoktunk, ez a tulajdonsága sokszor előjött. Isten többször szívemre helyezte, hogy egy dicséreten vagy igén, keresztény testvéri tanácson keresztül figyelmeztessem, lassítani kellene. Az egyik ilyen dicséret ez volt:
Ha nem teszek semmit sem...
Most nem sietek,
most nem rohanok,
most nem tervezek,
most nem akarok,
most nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.
Most megnyugszom,
most elpihenek
békén, szabadon,
mint gyenge gyermek,
és nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.
S míg ölet a fény,
és ölel a csend,
és árad belém,
és újjáteremt,
míg nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten,
új gyümölcs terem,
másoknak terem,
érik csendesen
erő, győzelem…
ha nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.
Túrmezei Erzsébet
Mindig igazat adott, de azt mondta annyi dolga van, nem tud megállni. Én imádkoztam érte, hogy Isten akarata érvényesüljön az életében. Olvassuk el ennek tükrében az alábbi igeszakaszt:
Mivel pedig közben sok idő telt el, és a hajózás is veszedelmessé vált, hiszen a böjt is elmúlt már, Pál figyelmeztette őket: 10Férfiak, látom, hogy a további hajózás nemcsak a rakományban és a hajóban okozhat nagy kárt, hanem életünket is veszélyezteti. 11De a százados inkább hitt a kormányosnak és a hajótulajdonosnak, mint annak, amit Pál mondott. 12A kikötő nem volt alkalmas a telelésre, ezért a többség úgy döntött, hogy továbbhajóznak onnan, hátha eljutnak Főnixbe, ahol áttelelhetnek. Ez Kréta egyik kikötője, amely délnyugat és északnyugat felé néz. 13Mivel pedig enyhe déli szél kezdett fújni, azt hitték, hogy megvalósíthatják elhatározásukat, felszedték tehát a horgonyt, és továbbhajóztak Kréta közelében. 14Nemsokára azonban a sziget irányából lecsapott az Eurakvilónak nevezett szélvihar. 15Mikor az magával ragadta a hajót, úgyhogy nem tudott a széllel szemben haladni, rábíztuk a hajót, és sodortattuk magunkat vele. 16Amikor egy kis sziget, Klauda szélárnyékos oldalára befutottunk, nagy nehezen ugyan, de meg tudtuk tartani a mentőcsónakot. 17Miután ezt felvonták, óvintézkedéseket tettek: alul átkötötték a hajót, és mivel féltek, hogy a Szirtisz tengeröböl zátonyaira futnak, a horgonyt leeresztették, és úgy sodródtak tovább. 18A vihar hevesen hányt-vetett bennünket, ezért másnap kidobálták a hajóterhet, 19harmadnap pedig a hajó felszerelését dobálták ki saját kezükkel. 20Mivel pedig sem a nap, sem a csillagok nem látszottak több napon át, és erős vihar tombolt, végül elveszett megmenekülésünk minden reménye. 21Minthogy már sokat éheztek is, Pál felállt közöttük, és így szólt: Az lett volna a helyes, férfiak, ha rám hallgattok, és nem indulunk el Krétából, hogy elkerüljük ezt a veszélyt és ezt a kárt. 22Én azonban most is azt tanácsolom nektek, hogy bizakodjatok, mert egy lélek sem vész el közületek, csak a hajó. 23Mert ma éjjel elém állt annak az Istennek az angyala, akié vagyok, és akinek szolgálok. 24Ez azt mondta: Ne félj, Pál, neked a császár elé kell állnod, és Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled vannak a hajón. 25Ezért bizakodjatok, férfiak! Én hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, ahogyan nekem megmondta. 26Egy szigetre kell kivetődnünk. (Apostolok cselekedetei, 27. fejezet)
Sokszor előfordul, hogy Isten figyelmeztet téged, engem, minket, hogy meg kellene állni, másik irányba kellene menni, de nem hallgatunk rá. Ekkor az Úr vihart küld és hánykolódni kezdünk. Szorongunk, nem tudunk aludni, elkezdünk kapálózni, energiaital, cigaretta, wellnesprogram, antidepresszáns, valamilyen szenvedély, akár sport, játék, stb. az egyikkel tovább pörgetjük magunkat, hogy bírjuk az eszeveszett tempót, a másikkal meg fékeznénk a magunk módján, de nem segít a lassító. Sodródunk tovább, mint a hajósok akik a horgonyt is leeresztették már, de hiába. Amikor átlépünk egy határt magunktól már nem tudunk megállni. Isten azonban beavatkozik. Mikor és miért? Mindennek rendelt ideje van, s azért mert, ha hiszünk és olyan barátaink rokonaink vannak akik figyelnek ránk és imádkoznak értünk, akik tanáccsal látnak el, de nem hallgatunk rájuk akkor jön a hajótörés amit Isten rendel el. Mi akik hiszünk megtapasztalhatjuk, hogy nem veszünk el, csak a hajó törik össze. Ez nem mese, újabb konkrét példát hozok elétek tanúságtételként:
Egy kedves munkatársam jelezte nekem egyszer, hogy van egy rokona aki két idős embert ápol, 24 órás felügyelettel. Ez a valaki kimerült, fásult, depressziós, mert nem tud pihenni, kikapcsolódni, regenerálódni, barátok közé, a természetbe, más környezetbe menni. Bár kapott tanácsot, hogy "vegyen" ki pár napot, kérjen segítséget, nem élt vele, mert annyira belemerült a problémába, hogy elvesztette a képességét a maga gyógyítására, önmaga megsegítésére. A munkatársam kérte, hogy imádkozzunk érte a péntek reggeli áhítaton. Ezt meg tudjuk tenni, mondtam, de fel kell rá készülni, hogy, ha Isten beavatkozik akkor az rendkívüli, akár fájdalmas is lehet. Nem tudom pontosan mennyi idő telt el, de kaptam visszajelzést, hogy változott a helyzet. A valaki eltörte a kezét és kikerült a mókuskerékből kényszerpihenőre. Hirtelen mégis megoldhatóvá vált, hogy amíg ő beteg valaki más gondozza az ágyhoz kötött betegeket.
Egy izomszakadásos baleset, egy kéztörés, és sok-sok más példa jöhetne még. Mennyivel egyszerűbb lenne hallgatni Isten küldötteire amikor szelíd szóval figyelmeztetnek a veszélyre! Isten küldöttei a mai világban mi hívő emberek vagyunk. Rajtunk keresztül is szól az Úr az ő szentlelke által, hisz a hívő ember a szívébe fogadja azt, s a szív az élő Isten temploma. Isten szólhat még sokféleképpen, és amikor majd ezt imádságot követően egyszer csak váratlanul megtapasztalod biztos leszel benne minden kétséget kizáróan, hogy ő volt az. Ez nem egy elméleti dolog, hanem gyakorlati.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése