Lázadás
Örök lázadók vagyunk. Még az az ember is aki vallásosnak, hitét gyakorlónak tartja magát. Nemrég olvastam egy könyvet. A könyv 1682-ben jelent meg először. A mű teljes címe: "Szent háború, melyet Saddai viselt Diabolos ellen a Világegyetem fővárosának visszavételéért. - Vagyis Emberlélek városának elvesztése és visszahódítása. ( John Bunyan: A szent háború ) Számomra nagyon elgondolkoztató volt ez a mű, ajánlom mindenkinek, hogy olvassa el. Szóval ez most egy könyvajánló és egy elmélkedés is lesz egyben.
Képzeljük el, hogy a mi lelkünk egy város, amiben sokan élnek. A lakosok különböző pozíciókat töltenek be, alá és fölé rendeltségi viszonyban állnak és ezek vezérlik, befolyásolják, védik, építik vagy épp rombolják, szabotálják azt. Sokan élnek a városon kívül is, de attól nem függetlenül. Van aki jó és van aki rossz szándékkal szeretne belépni, betörni vagy beosonni a kapuján. A városnak több bejárata, védműve is van. A könyv második felének vége felé jutottam el ahhoz a ponthoz ahol kb. most én is tarthatok. Végig bibiliai idézetekkel jelöli a történéseket a szerző, és bizony az ember hamar felismeri, hogy a lelkivilágáról van benne szó. Mélyen bele tud szántani a dolgaink közepébe, mert azok a szereplők amelyek a jellemünket képezték vagy még képezik ma is, megrezdülnek, vagy épp megfeszülnek, pattognak bennünk, mint hangolás közben egy gitár húrjai.
Pintér Bélának vagy egy szerzeménye (Ki vagyok én igazán?) amely szintén az önismeret fontosságára hívja fel a figyelmünket. Íme a dalszöveg:
Az vagyok, aki megbámul éjen az égen egy tündöklő csillagot,
Nézi, hogy hogy ragyog.
Az vagyok, kinek szemében most is egy őszinte, kócos kis srác vagyok,
Épp azt mondja: jó vagyok.
Néha álmodom, hogy rohanok, futok és szárnyalok,
Boldogan táncolok, nevetek,
Elhiszem azt, hogy én lehetek.
Refr.:
Ki vagyok én igazán,
Hol az igazi hazám,
Szimplán, pőrén, meztelen
Mennyit ér az életem?
Teszem csak a dolgomat,
Cipelem a sorsomat,
A lelkem mélyén legbelül
Isten-alakú az űr.
Ó óóóóóóh
Keresek, egy tükröt, mely megmondja végre az igazi nevemet,
Azt, hogy ki lehetek?
Én elhiszem, hogy valaki túllát a felszínen,
Őt nem érdekli már a kirakat,
Megmondja nekem az igazat, hogy
Ki vagyok én igazán,
Hol az igazi hazám,
Szimplán, pőrén, meztelen
Mennyit ér az életem?
Teszem csak a dolgomat,
Cipelem a sorsomat,
A lelkem mélyén legbelül
Isten-alakú az űr.
Ó óóóóóóh, Ó óóóóóóh
Ki vagyok én igazán,
Hol az igazi hazám,
Szimplán, pőrén, meztelen
Mennyit ér az életem?
Teszem csak a dolgomat,
Cipelem a sorsomat,
A lelkem mélyén legbelül
Isten-alakú az űr.
Keresek, egy tükröt,
Mely megmondja végre az igazi nevemet,
Azt, hogy ki lehetek.
"A lelkem mélyén legbelül Isten-alakú az űr." A szerző is ismeri azt az igeszakaszt ami így beszél erről:
19Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szentlélek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok? 20Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben. (Pál első levele a korinthusiakhoz 6. fejezet)
Korábban is kifejtettem már, de megint ide kívánkozik. Meg kell értenünk, hogy a testünk, mi magunk nem a magunk tulajdona vagyunk, maximum házon kívül van a tulajdonos. Azt pedig tudjuk, hogy mi történik akkor, ha nincs otthon a tulaj. A virágok kiszáradnak, mindent belep a por, a terek bepókhálósodnak, minden elkezd az enyészeté lenni, megjelennek a rágcsálók, kilyukad a tető, s előbb utóbb illegális házfoglalók kaparintják meg az ingatlant.
Ingatlan vagy város, értsük meg az üzenet lényegét amit a szentíráson keresztül és Bunyan János művén keresztül is kapunk Istentől:
2 ... Elesett, elesett a nagy Babilon, amely ördögök lakóhelyévé lett, és minden tisztátalan lélek, minden tisztátalan madár és minden tisztátalan és utálatos állat rejtekhelyévé lett. (A jelenések könyve 18. fejezet)
Nem kívánom kiforgatni a jelenések könyvének üzenetét, kicsi vagyok ahhoz, hogy megfejtsem nagy Babilon jelentését. Ez a könyv, a jelenések egy prófécia, ami még nem teljesedett be. De, hogy el fog esni nagy Babilon, ez egészen biztos. Ahol egy város vagy birodalom bűnéről beszélnek, ott a lakói bűnéről beszélnek. Az itt a kérdés, hogy Emberlélek városa most épp hogy áll nálad, hogy áll nálam. Mihez hasonlít leginkább, és ki vagy kik lakoznak benne?
Javaslom olvasásra a fentebb említett könyvet ( John Bunyan: A szent háború ) , és a Biblia Pál első levele a korinthusiakhoz 6. fejezet 9-20 terjedő részét. Ehhez több kell, mint egy ilyen blogbejegyzés végigfutása, de egy biztos, hogy megéri!
8Hallottam ugyan, de nem értettem, ezért megkérdeztem: Uram, mi lesz végül mindebből? 9Ő így válaszolt: Menj el, Dániel, mert ezek az igék titkosak, és le vannak pecsételve a végső időkig. 10Sokan megtisztulnak, fehérek és kipróbáltak lesznek, a bűnösök pedig bűnösök maradnak. A bűnösök közül senki sem érti meg, de az értelmesek megértik. 11Attól fogva, hogy megszüntették a mindennapi áldozatot, és felállították az iszonyatos bálványt, ezerkétszázkilencven nap telik el. 12Boldog, aki állhatatos marad, és megéri az ezerháromszázharmincöt nap végét. 13Te pedig menj a vég felé! Elpihensz majd, de fölkelsz kijelölt sorsodra a végső napon! (Dániel próféta könyve 12. fejezet)
Úgy legyen!
Képzeljük el, hogy a mi lelkünk egy város, amiben sokan élnek. A lakosok különböző pozíciókat töltenek be, alá és fölé rendeltségi viszonyban állnak és ezek vezérlik, befolyásolják, védik, építik vagy épp rombolják, szabotálják azt. Sokan élnek a városon kívül is, de attól nem függetlenül. Van aki jó és van aki rossz szándékkal szeretne belépni, betörni vagy beosonni a kapuján. A városnak több bejárata, védműve is van. A könyv második felének vége felé jutottam el ahhoz a ponthoz ahol kb. most én is tarthatok. Végig bibiliai idézetekkel jelöli a történéseket a szerző, és bizony az ember hamar felismeri, hogy a lelkivilágáról van benne szó. Mélyen bele tud szántani a dolgaink közepébe, mert azok a szereplők amelyek a jellemünket képezték vagy még képezik ma is, megrezdülnek, vagy épp megfeszülnek, pattognak bennünk, mint hangolás közben egy gitár húrjai.
Pintér Bélának vagy egy szerzeménye (Ki vagyok én igazán?) amely szintén az önismeret fontosságára hívja fel a figyelmünket. Íme a dalszöveg:
Az vagyok, aki megbámul éjen az égen egy tündöklő csillagot,
Nézi, hogy hogy ragyog.
Az vagyok, kinek szemében most is egy őszinte, kócos kis srác vagyok,
Épp azt mondja: jó vagyok.
Néha álmodom, hogy rohanok, futok és szárnyalok,
Boldogan táncolok, nevetek,
Elhiszem azt, hogy én lehetek.
Refr.:
Ki vagyok én igazán,
Hol az igazi hazám,
Szimplán, pőrén, meztelen
Mennyit ér az életem?
Teszem csak a dolgomat,
Cipelem a sorsomat,
A lelkem mélyén legbelül
Isten-alakú az űr.
Ó óóóóóóh
Keresek, egy tükröt, mely megmondja végre az igazi nevemet,
Azt, hogy ki lehetek?
Én elhiszem, hogy valaki túllát a felszínen,
Őt nem érdekli már a kirakat,
Megmondja nekem az igazat, hogy
Ki vagyok én igazán,
Hol az igazi hazám,
Szimplán, pőrén, meztelen
Mennyit ér az életem?
Teszem csak a dolgomat,
Cipelem a sorsomat,
A lelkem mélyén legbelül
Isten-alakú az űr.
Ó óóóóóóh, Ó óóóóóóh
Ki vagyok én igazán,
Hol az igazi hazám,
Szimplán, pőrén, meztelen
Mennyit ér az életem?
Teszem csak a dolgomat,
Cipelem a sorsomat,
A lelkem mélyén legbelül
Isten-alakú az űr.
Keresek, egy tükröt,
Mely megmondja végre az igazi nevemet,
Azt, hogy ki lehetek.
"A lelkem mélyén legbelül Isten-alakú az űr." A szerző is ismeri azt az igeszakaszt ami így beszél erről:
19Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szentlélek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok? 20Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben. (Pál első levele a korinthusiakhoz 6. fejezet)
Korábban is kifejtettem már, de megint ide kívánkozik. Meg kell értenünk, hogy a testünk, mi magunk nem a magunk tulajdona vagyunk, maximum házon kívül van a tulajdonos. Azt pedig tudjuk, hogy mi történik akkor, ha nincs otthon a tulaj. A virágok kiszáradnak, mindent belep a por, a terek bepókhálósodnak, minden elkezd az enyészeté lenni, megjelennek a rágcsálók, kilyukad a tető, s előbb utóbb illegális házfoglalók kaparintják meg az ingatlant.
Ingatlan vagy város, értsük meg az üzenet lényegét amit a szentíráson keresztül és Bunyan János művén keresztül is kapunk Istentől:
2 ... Elesett, elesett a nagy Babilon, amely ördögök lakóhelyévé lett, és minden tisztátalan lélek, minden tisztátalan madár és minden tisztátalan és utálatos állat rejtekhelyévé lett. (A jelenések könyve 18. fejezet)
Nem kívánom kiforgatni a jelenések könyvének üzenetét, kicsi vagyok ahhoz, hogy megfejtsem nagy Babilon jelentését. Ez a könyv, a jelenések egy prófécia, ami még nem teljesedett be. De, hogy el fog esni nagy Babilon, ez egészen biztos. Ahol egy város vagy birodalom bűnéről beszélnek, ott a lakói bűnéről beszélnek. Az itt a kérdés, hogy Emberlélek városa most épp hogy áll nálad, hogy áll nálam. Mihez hasonlít leginkább, és ki vagy kik lakoznak benne?
Javaslom olvasásra a fentebb említett könyvet ( John Bunyan: A szent háború ) , és a Biblia Pál első levele a korinthusiakhoz 6. fejezet 9-20 terjedő részét. Ehhez több kell, mint egy ilyen blogbejegyzés végigfutása, de egy biztos, hogy megéri!
8Hallottam ugyan, de nem értettem, ezért megkérdeztem: Uram, mi lesz végül mindebből? 9Ő így válaszolt: Menj el, Dániel, mert ezek az igék titkosak, és le vannak pecsételve a végső időkig. 10Sokan megtisztulnak, fehérek és kipróbáltak lesznek, a bűnösök pedig bűnösök maradnak. A bűnösök közül senki sem érti meg, de az értelmesek megértik. 11Attól fogva, hogy megszüntették a mindennapi áldozatot, és felállították az iszonyatos bálványt, ezerkétszázkilencven nap telik el. 12Boldog, aki állhatatos marad, és megéri az ezerháromszázharmincöt nap végét. 13Te pedig menj a vég felé! Elpihensz majd, de fölkelsz kijelölt sorsodra a végső napon! (Dániel próféta könyve 12. fejezet)
Úgy legyen!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése