Mert hiszek - tapasztalatok

Kedvesek, Tegnap feleségem örömmel újságolta, hogy egyik kolléganője leányának gyermeke fogant. A hölgynek papírja van arról, hogy nem lehet gyermeke. Valamikor a múltban imádkoztunk érte, bár már kicsit homályba vész, hogy mikor. De pénteki alkalmainkkor (össze szoktunk jönni néhányan beszélgetni) is volt már téma a meddő gyermekáldásra vágyókért való imádkozás és azok esete akik eldobják maguktól a megfogant gyermekeket. Talán furcsának tűnik a cím, "Vigasz a meddő édesanyáknak, édesapáknak". Hogy lehet édesanya, édesapa az, aki meddő? Az első mondatokban található a válasz. A meddőség nem Isten terve, a betegség nem az ő akarata. Akkor miért van? Mert mindannyiunk engedetlensége megrontotta ezt a világot, s benne minket is. Isten terve mindannyiunk számára az eredeti felállás szerint az volt, hogy a képmásai legyünk és részt vegyünk a teremtésben. Mert egy gyermek fogantatása teremtés. De közben jött a kígyó és őseink kissé eltolták a dolgot. Mivel mégis létezünk még...

Sokat gondolkoztam rajta, hogy írjak-e még le valamit. Az utóbbi időben nem volt bennem semmi amit megoszthattam volna az olvasóval. Ha keresztény vagy az az elvárás a környezetedtől feléd, hogy mindig "I am okay!" legyél. De arra jöttem rá, hogy ez csupán emberi követelmény. Az a helyzet, hogy a legnagyobb követelőzést önmagammal kezdtem el. Többet kellene keresnem, többet kellene minőségi időt töltenem a családommal, több feladatot kellene elvégeznem a ház körül, többet kellene tennem Isten evangéliumának terjedéséért, stb. Most, hogy leírom ezeket a sorokat döbbenek rá, hogy már ebben mekkora ellentét van. Az életem 24 órából áll, nincs több, mint ami rendelkezésre áll. "A legveszélyesebb elvárások azok, amelyeket saját magunkkal szemben támasztunk. Az elvárásaink és a valóság közötti távolság mértéke nem más ugyanis, mint a bennünk élő fájdalom." ( Csermely blog 2.0  ) Ez egy csapda, amit magamnak állítottam, vagy állított nekem valaki. Ezt találtam a szent...