Péntek reggel egy kevesek által használt járdán lépkedtem komótosan a munkahelyem felé. Kevesen járnak erre, mert a taxibehajtó úton (bár ott a gyalogos forgalom tiltva van) kb. 20 métert spórolni lehet a szabályos járdahasználathoz képest. A két "sávot" egymástól embermagas lépcsős beton-virágtartók választják el, burjánzó bokrokkal benőve. A járda melletti három sávos utcán élénk forgalom volt már kora reggel, s ahogy a sövény végéhez közeledtem láttam, hogy valami csillog a platz közepén, sötét, száradt tócsa közepette. Közelebbről egy vigyorgó, villogó fehér fogsor fogadott teljes elégedettséggel, mint aki minden terhétől megszabadulva felitatta magát a hasa alatt fekvő por és kő közegével. A pokol (g)az követe láthatóan igen jól érezte magát az ébredező város útmenti járdaszakaszán. Én tovább mentem, de már pár lépés után az az ötlet fogadott, hogy fényképezzem le a latort, aki ilyen büszkén, peckesen mutogatta meg magát minden arra járó nagyérdeműnek. - Most tényleg me...