Szellem a palackban

 Péntek reggel egy kevesek által használt járdán lépkedtem komótosan a munkahelyem felé. Kevesen járnak erre, mert a taxibehajtó úton (bár ott a gyalogos forgalom tiltva van) kb. 20 métert spórolni lehet a szabályos járdahasználathoz képest. A két "sávot" egymástól embermagas lépcsős beton-virágtartók választják el, burjánzó bokrokkal benőve. A járda melletti három sávos utcán élénk forgalom volt már kora reggel, s ahogy a sövény végéhez közeledtem láttam, hogy valami csillog a platz közepén, sötét, száradt tócsa közepette.

Közelebbről egy vigyorgó, villogó fehér fogsor fogadott teljes elégedettséggel, mint aki minden terhétől megszabadulva felitatta magát a hasa alatt fekvő por és kő közegével. A pokol (g)az követe láthatóan igen jól érezte magát az ébredező város útmenti járdaszakaszán. Én tovább mentem, de már pár lépés után az az ötlet fogadott, hogy fényképezzem le a latort, aki ilyen büszkén, peckesen mutogatta meg magát minden arra járó nagyérdeműnek.

- Most tényleg menjek vissza és csináljak egy képet? - Elég őrülten hangzott, hogy kezdjek el fényképezgetni egy szemétdarabot. Persze az ötlet nem volt céltalan, egy - Blogot kell írnod! - felszólítás társult elég erősen hozzá. Az aluljáróig tartott a huzavona, s végül a belső hang győzött, bemutattam Közép-Európa tartalékos állományának legszebb férfi hátraarcát és visszamasíroztam a dobozig. Ott volt ahol hagytam, s a vigyor sem lohadt le az arcáról.

Körbenéztem, hogy vajon ki fog most ezért hülyének nézni, de nem volt senki sem a környéken éppen aki magánakciómat észrevehette volna, így csináltam néhány képet. Aztán úgy ahogy jöttem úgy loholtam vissza egész az aluljáróig immár katonai győzelmemet az angyalok egész seregének világgá kürtölve. Örültem, hogy megtettem ezt a bolondságot.

Aznap reggel a kórházi kápolnában az eset ihlette bibliai igével szerettem volna készülni. Bő fél órával az imaközösség előtt már a helyemen voltam, így volt idő keresgélni. 

26A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek. (János evangéliuma 14. fejezet)

Ez az igevers arra bíztatott, hogy ne aggódjak, a reggeli beszélgetésre meglesznek azok a bibliai részek amelyek megmagyarázzák ezt a kis ördögös-paparazzis epizódot. A kápolnában elmondtam tehát a barátaimnak, hogy milyen furcsaságba keveredtem a reggel. Jót derültek rajta nem vitás, még élcelődtek is egy kicsit szeretettel, barátságosan. A János 14:26 megemlítése után megkértem őket, hogy hámozzuk ki ezt az eseményt, egyáltalán van-e valami jelentősége, vagy csak egy apró hülyeség az életben amivel a normalitás talajáról kissé elszakadva éltem néhány reggeli perc erejéig. Hamar felszínre jött a Bibliaismereteink összeadását követően, hogy nagyon sok esetben volt Istennek olyan iránymutatása, vagy konkrét parancsa a kiválasztottjai számára aminek nem akartak engedelmeskedni, de végül meg kellett tenniük.

Jónás a tengeren menekült az Úr parancsa elől, Mózes vonakodott, hogy a nép vezetője legyen, stb. Ezeknek az eseteknek a jelentősége persze világméretű volt, városok, népek sorsa fordult meg rajta. Az, hogy én végül megcsináltam ezt a képet azért, hogy az végül ennek a blogbejegyzésnek a kiindulópontja legyen, nem ilyen jelentőségű. Minden alkalommal, amikor nekifogok írni, vagy hangfelvételt, videót készíteni csak azért fohászkodom, hogy azt a néhány embert akit az Úr Jézus az én emberi közvetítésemmel el akar érni, elérjem. Ez számomra van annyira fontos, mint Mózesnek az, hogy kivezette  népét Egyiptomból. Mire alapozva hiszem ennek fontosságát?

34Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek az országot, amely készen áll számotokra a világ kezdete óta. 35Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, 36mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. 37Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? 38Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? 39Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? 40A király így felel majd nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg.(Máté evangéliuma 25. fejezet)

Ahányszor közvetíthetem Isten igéjét inni adhatok a szomjazónak.

37Az ünnep utolsó nagy napján felállt Jézus, és így kiáltott: Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! 38Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek. 39Ezt pedig a Lélekről mondta, akit a benne hívők fognak kapni, mert még nem adatott a Lélek, mivel Jézus még nem dicsőült meg.(János evangéliuma 7. fejezet)

Az az egyszerű üdítősdoboz tehát semmi másra nem kellett, csak arra, hogy Isten vezetésére felhívhassam vele a figyelmet. Pedig én azt hittem eleinte, hogy biztos a Világ Fejedelméről kell valami veretes fogalmazást írnom. De nem, ő ebben a mai üzenetben jelentéktelen. Az élő víz lemossa a pályáról úgy, ahogy a palackot is feltakarították a kiömlött itallal együtt mire délután hazafelé mentem.

14Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.(Pál levele a rómaiakhoz 8. fejezet)

Nekem hatalmas megnyugvás, hogy időről-időre megerősítést kapok, én is Isten fiai közé tartozom. "Szellem a palackban" még csak most adtam meg mi is lesz ennek a bejegyzésnek a címe. Természetesen itt Isten szelleméről, a nagybetűs Lélekről van szó, amely az én szívemet, lelkemet és elmémet ma is arra késztette, hogy jelenlétéről írjak, miként jelenik meg nap, mint nap így vagy úgy az életemben.

Nem tudom, hogy az az élő víz, ami ebből blogbejegyzésből csörgedezik, vagy talán kicsit erősebben folyik - Jézus szerint "élő víz folyamai ömlenek" szóval lehetne egy kicsit nagyobb hitem is ezzel kapcsolatban - kit hogyan talál meg, kit hogyan talált meg. Azt hiszem Jézus a Szentlélek segítségével és a Biblia egyes részleteinek, összefüggéseinek felfedésével akarja magát megismertetni néhány olvasóval. Ennek az akaratnak pedig jó érzés most is alávetni magam.

 17A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.(János első levele 2. fejezet)

35Mert aki Isten akaratát cselekszi, az az én testvérem és az én anyám.(Márk evangéliuma 3. fejezet)