Fehérvár AV19 - Látogatás az Ördögkatlanban

 Péntek este részt vettem életem első hoki mérkőzésén Székesfehérváron. Ez volt egyben az első sportmérkőzés is amin nézőként élőben valaha részt vettem. Olyan voltam mint egy kisgyerek, fogalmam sem volt a játékszabályokról, vagy arról, hogy ki kicsoda a pályán. Természetesen a helyi csapatnak kezdtem el szurkolni, hiszen van fehérvári kötődésem. Nagypapám, Fejes István bár Sárszentmihályon született, de szülei korai elvesztése után fehérvári polgári gyerek lett, akit a rokonok neveltek. Még most is élnek Fehérváron rokonaink.

A mérkőzés végével kezdem, kikaptunk. Ekkorra úgy néz ki sikerült asszimilálódnom és magaménak érezni a helyet, a csapatot és a szurkoló tömeget. Azt tapasztaltam meg, hogy ez a játék illetve a mérkőzésekre való kijárás is a szeretetről szól. Alapvetően csapatot választunk, majd bíztatjuk őket, izgulunk, örülünk vagy éppen csalódunk a pörgős eseményeket illetően, már ha elkezdjük kicsit is érteni, hogy mi történik a pályán. Nekem ez kevésébe ment, mivel most voltam ott először. Kb. a 2.harmad végére kezdtem fogni, hogy élőben nézni ez egy nagyon mozgalmas csapat (küzdő) sport. Ezt alátámasztandó minden kis szünetet kihasználtak a szervezők és a szurkolói kemény mag hogy előbbiek súlyos metál riffekkel, utóbbiak dobveréssel fokozzák vagy szinten tartsák a hangulatot.

A játék során többször kirúgta a háta mögül a kaput az ellenfél kapusa amikor tiszta lövő helyzetben a vesztét érezte. Emiatt 2 gólt nem is adtak meg a játékvezetők az AV19-nek így kialakítva végül 1:3-as végeredményt. Furcsa ez kissé, mivel érdekes módon ilyen módszerekkel a 30-as mezszámmal rendelkező Olivier Roy, a Hydro Fehérvár AV19 kapusa nem élt, hanem becsülettel védett.

Ilyenkor és aztán a bírói döntések negatív vonzatai után a népes (  kb. 2800 fő ) szurkolói tábor egyre hangosabb és egyre élesebb füttykoncerttel fejezte ki nemtetszését. Hát, ezzel szerintem nincs is semmi baj, a túlzottan nyilvánvaló igazságtalanságot elviselni bizony igen nehéz. Ha saját csapatunk gólt szerzett (főleg, ha érvényesnek is ítélte meg a 4 fős bírói "testület" a video visszanézése után) akkor a Republic együttes "Kicsi vagyok. Kicsi vagyok, Ha megnövök. Beléd rúgok. Még, még, még, még, még. Ennyi nem elég!" című nóta sorait énekelték el a szurkolók előre bekészített zenei aláfestéssel. Igen, ilyenkor az a jóleső érzés futhat keresztül mindenkin, hogy jobbak, erősebbek vagyunk valakiknél, nemcsak a csapat, hanem a vele azonosult nézősereg is, bár nekünk nem kell akkora teljesítményt nyújtani, mint legújabbkori gladiátorainknak, akik ütőtörésig, falhoz szorításig, vállöklelésig könnyen fajuló csapatküzdősportban szórakoztatnak minket, igaz már önként, és nem halálba menőként, mint a rómaiak. 

Bennem tisztelet alakult ki a csapattal szemben, mert láttam, hogy megdolgoznak a pénzükért, a túlhajszoltság miatt gyorsan égetett egészségükért, és a rendkívüli mentális teherért amit a szezonban elhordozhatnak. Merthogy ez az ára a mi szórakozásunknak. Tudom, hogy felügyelik őket a sportorvosok, meg milyen jó nekik, mert dől a lé, könnyű a csajozás, "haverok, buli, Fanta", de azért ez nem csak erről szól. A magasból a legkönnyebb nagyot zuhanni.

12Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék! (Pál első levele a korinthusiakhoz 10. fejezet)

Talán furcsa lehet, hogy ez az első bibliai idézet amit most bevágtam ide. Alapvetően ez egy ilyen blog tudom, de amit eddig leírtam annak is van köze Istenhez, mert mindennek van köze Őhozzá.

 3Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. (János evangéliuma 1. fejezet)

Szóval 3 harmaddal később, a játék végén tiszteletet éreztem a csapat iránt a teljesítményük miatt. Ez nem szurkolói elköteleződés, nem rajongás, még csak nem is imádat. A tisztelet megköveteli a köszönetet is. Így hát megtapsoltuk őket a családtagjaimmal együtt. Ez az eddig egyre fokozódó erejű szurkolói táborra csak részben volt jellemző. Sokan, mivel előre tudták, hogy már nem fordul meg a meccs, ki is indultak a vége előtt. Akik lent a pályán voltak ezt nem tehették meg, nekik még volt vissza a küzdelemből, az egyre nyilvánvalóbb szégyenből, bár mindent elkövettek, de ez lesz zsinórban a 3. vereségük. A facebookos kommentekben megjelölték az önkéntes szakértők a bűnbakokat. Ha elhagyjuk azokat akik bajban vannak nem tiszteljük őket, sőt ami még rosszabb, nem is szeretjük őket igazán. Csak a teljesítményt szeretjük bennük, nem őket magukat. 

Felmerül persze a kérdés, kellene szeretnünk őket?

31És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük! (Lukács evangéliuma 6. fejezet)

Te szeretnéd, hogy amikor bajban vagy még jól beléd is rúgjanak? Biztosan nem. Ezt a csapatot fejben kell felhozni, lélekben kell erősíteni és ehhez "szegény ördögöknek" kevés lesz a Kraddy - Android Porn című bevonuláskori felvezető száma. Jah igen, elfelejtettem írni az elején, hogy a csapat csarnoka az "Ördögkatlan," egy kékmezes vörösfejű Ürdöng a pacsi állatka.

Kedves szurkolók, érdeklődők, próbáljuk meg ilyenkor is szeretni őket, és erre jó példát mutatott az én Uram Jézus Krisztus aki még a gadarai megszállottat is szerette, mert meggyógyította. Pedig méltán mondhatta ő is, és most azok is akik felhorkannak majd, hogy egy hokicsapathoz mi köze lehetne Istennek...

Mi közöm hozzád Jézus, a magasságos Isten Fia? Kérlek, ne gyötörj engem!(Lukács evangéliuma 8. fejezet)

Pedig mindenkinek van köze Isten Fiához. Az annyira igaz, hogy amikor Jézus meggyógyította ezt a férfit ez történt:

38Az az ember pedig, akiből kimentek az ördögök, arra kérte, hogy vele maradhasson.

Akkor még Jézus nem tudott mindenkivel együtt maradni, csak elküldte ezt az embert, hogy mondja el mi történt vele. Ma már, bárki együtt tud lenni Istennel közösségben a Szentlélek által. Sok olyan sportcsapat van - igaz ezek a példák tengerentúliak - ahol a játékosoknak nem pszichológusuk, hanem lelkipásztoruk van. Nem véletlen a hadseregben sem a tábori lelkész jelenléte. Ez az Ördögkatlanban lehet, hogy csoda lenne, de a Biblia és a hitem szerint nem lehetetlen.

Tetszik ez a sport, ide Apósommal mentünk, ő már 8 éve AV19 drukker. Szerintem megyünk még mi is, szerény eszközeinkkel mindenhová hordozva lelkünk megvilágítójat, a Csodálatos Tanácsost, az Erős Istent, az Örökkévaló Atyát, a Békesség Fejedelmét.