Mókuskerék

 Munkahely, Iskola, Család. Mennyivel szebb a régi szlogen, "Isten, Haza, Család." Nem azért, mert a munkahely vagy az iskola régebben nem volt fontos. Hanem azért, mert csak az első három után következett. Szerintem. Kb. 8-10 év óta érzek valamilyen lassan, de biztosan bekúszó változást, ami kezdi megnyomorítani az életet. Határidők, házifeladatok, e-mailok, telefonok, home-office, projektmunka, ppt előadás, kötelező szorgalmi, tananyag dömping, feladatok letolása az alsóbb szintekre akár gyerek akár felnőtt az illető. Ez mindig volt, mondhatjuk. De mikor vette át az irányítást? Mióta vagyunk tagjai a mókusok lihegő birodalmának? Mi lesz, ha nem teljesítünk, miért vet árnyékot felettünk ilyenkor a félelem? Miért nagyobb, mint mi vagyunk?

Nézzük a következő hazugságokat: Ha nincs elég nagy teljesítményünk, nem vagyunk értékesek. Ha nem növekszik folyamatosan a bevétel, nem vagyunk jó vállalkozók. Ha ugyanabban az iskolában tanítunk 20 éve, nem vagyunk jó tanárok. Ha  gyerekünk nem csinálja meg az összes szorgalmi feladatot, nem elég jó a tanár számára. Ha a központi felvételid rosszul sikerül, a jövőd elveszett. Ha nem veszed fel a családban hétvégén 0-24 -ben mindenkinek a telefont akkor te egy szemét vagy. Ha nem olvasol főnöki e-mailokat szombat-vasárnap vagy hétköznap este 20.30-kor akkor nem vagy elég elkötelezett. Ha a boss dolgozik a magánéletében akkor neked is kutya kötelességed. Ha a gyerek vasárnap délelőtt kapja meg a házi feladatot a diginaplóban és hétfőre nincs kész, el lesz marasztalva. Ha a gyereked fáradt csütörtökön a 6. órában akkor le van eresztve. Ha nem szerzel a diplomád mellé még párat vagy néhány szakképesítést, akkor csökken az értéked.

Lehetne még folytani. A célokat, eredményeket el kell érni. Az embereket, gyerekeket meg kell mérni, hajszolni majd újra mérni kell. 

Jézus tanítása azonban valami egészen másra ösztönöz. Mert mit is csinálunk és nevelünk bele társadalmi szinten a gyerekeinkbe és hajszoljuk magunkat és másokat?

Egy gazdag embernek bő termést hozott a földje. 17Így gondolkozott magában: Mit tegyek? Nincs hova betakarítanom a termésemet. 18Majd így szólt: Ezt teszem: lebontom a csűreimet, nagyobbakat építek, oda gyűjtöm be minden gabonámat és javamat, 19és ezt mondom a lelkemnek: Én lelkem, sok javad van sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál! 20Isten azonban azt mondta neki: Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál? 21Így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten szerint gazdag.(Lukács evangéliuma 12. fejezet)

Bolondok vagyunk, csak nem vesszük észre. Amikor túl sokszor szakad el a cérna, káromkodunk, tombolunk a következő feladat láttán, szidjuk a főnököt, vagy a sokadig sokoldalas házifeladatot, tanulnivalót feladó tanárt, de megcsinálunk mindent amit ránk mérnek... ez is felhalmozási kényszer, csak teljesítményből. Elismerést, jó jegyeket, befektetéseket gyűjtünk a jövőnek. Ez egy normális családi életbe egyre inkább nem fér bele. Mit teszünk ekkor? Lehet, nem tudatosan, de lebontjuk ezt a "Csűrt" mert nem fér bele. Építünk egy másikat, amibe belefér a temérdek feladat, meg a munka. De, a családi élet attól még, hogy új csűrt építettünk, ugyanúgy nem fér bele. Mert nem annak építettünk, hanem az óriási mókusnak egy hatalmas kereket.

Lehetnénk Isten szerint gazdagok. Amikor mindent csak akkor csinálnánk amikor annak az ideje van.

1Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. ... 13De az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik, és jól él fáradságos munkájából.(A prédikátor könyve 3. fejezet)

Isten szerinti gazdagság az (is), ha jól élünk fáradságos munkánkból. Akkor van a baj, ha nem marad idő jól élni a fáradságos munkából. Ha többet vállalunk, mint amit Isten ránk mért. Mert ami elveszi időnket attól, hogy jól éljünk, az nem Isten által ránk mért feladat, nem, az önként vállalt többletmunka. Ráfoghatjuk, a főnökre, az iskolára, a tanárokra és azokra akik őket hajszolják túl - és van is felelősségük benne, mert ők is együtt lihegnek velünk a mókuskerékben - de megálljt parancsolni csak mi tudunk.

Nem a munkával és a feladatokkal van baj, hanem a túlteljesítési kényszerrel és azzal, ha ezt másokra is ráerőltetjük.

 30Mert ilyesmikért a világ pogányai törik magukat, a ti Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van ezekre. 31Inkább keressétek az ő országát, és ezek ráadásként megadatnak majd nektek. (Lukács evangéliuma 12. fejezet)

Csak úgy lehetünk Isten szerint gazdagok, ha a pihenésre rendelt időt pihenéssel töltjük akkor is, ha a világ mást akar ránk kényszeríteni. Csak úgy lehetünk Isten szerint gazdagok, ha a házastársunkra rendelt időt házastársunkkal töltjük akkor is, ha a világ mást akar ránk kényszeríteni. Csak úgy lehetünk Isten szerint gazdagok, ha a gyerekeinkre rendelt időt gyerekeinkkel töltjük akkor is, ha a világ mást akar ránk kényszeríteni. Csak úgy lehetünk Isten szerint gazdagok, ha a gyerekünk a játékra, pihenésre, haszontalan dolgokra rendelt időt játékkal, pihenéssel, haszontalan dolgokkal tölti akkor is, ha a világ mást akar rá kényszeríteni. Csak úgy lehetünk Isten szerint gazdagok, ha az önmagunkra rendelt időt önmagunkkal töltjük akkor is, ha a világ mást akar ránk kényszeríteni.

Persze van olyan véglet, ahol és amikor a lustasággal és a semmittevéssel kell felvenni a harcot, mert fáradtságos munka nélkül nem lehet tisztességesen jól élni. A lusta, semmittevő ember sem gazdag Isten szerint.

Ilyen és olyan embereket is ismerek, de inkább a túlhajszoltak a számottevőek. Akár Jézust követed akár nem, ha túlhajszolt vagy és nem veted le magadról a túlzásba vitt terheket nem lesz semmi többleted. Sőt, megrövidíted az életed.

Jézus követőiként ezzel az élettel célt tévesztettünk és vissza kell találni a helyes útra.

Hallgassatok rám, Júda és Jeruzsálem lakói! Higgyetek Istenetekben, az ÚRban, és megmaradtok! Higgyetek prófétáinak, és boldogultok! (A krónikák második könyve 20. fejezet)