Kereszttűzben

 Amikor egy keresztyény közösség megerősödik, vagy erősnek látszik, amikor beteljesíti Istentől kapott feladatát akkor minden ellensége fegyvert ragad, hogy letörje és elpusztítsa azt. Legtöbbször azokat a kincseket akarják elrabolni amit Isten rendelt ki a feladat elvégzésére. A keresztyén ember nem szuperhős. Nem az erkölcs vagy a szócsaták bajnoka, peres vitéz, kapuvédő óriás. Tud kereszttűzbe kerülni, megpróbálhatják sarokba szorítani, s azzal támadni ami a leginkább jellemző rá, a lelkét lelketlenséggel vádolni. Az ember nem tud mindig azon az isteni magaslaton maradni, képességei színe javát adni egy folyamatos, bedaráló küzdelemben.

5Mert amikor megérkeztünk Makedóniába, semmi nyugalma sem volt testünknek, hanem ki voltunk téve mindenféle zaklatásnak: kívül harcok, belül félelmek.(Pál második levele a korinthusiakhoz 7. fejezet)

Pál a harcok és félelmek kereszttüzében szolgált. Az ószövetségi példa  arra mutat megoldást, ha bekerítettek.

9Jóáb látta, hogy elöl is, hátul is támadás fenyegeti, ezért kiválogatta egész Izráel színe-javát, és csatarendbe állította őket az arámokkal szemben, 10a hadinép maradékát pedig testvérének, Abísajnak a vezetésére bízta, és az ammóniakkal szemben állította csatarendbe. 11Ezt mondta: Ha az arámok erősebbek lesznek nálam, jöjj segítségemre! Ha pedig az ammóniak lesznek erősebbek nálad, akkor én megyek segíteni neked. 12Légy erős, szedjük össze az erőnket népünkért és Istenünk városaiért! Az ÚR pedig tegye azt, amit jónak lát! (Sámuel második könyve 10. fejezet)

Hogy lesz valaki a keresztyén közösség ellensége? Alapvetően úgy, hogy gyűlöli Istent és amikor valamihez a keresztyén közösségnek köze lesz akkor nem a jó kapcsolatokra törekszik, hanem támadást indít ellene.

Az arámi, ammóniai háború azzal kezdődött, hogy Dávid, a zsidók királya így gondolkodott.

1Történt ezek után, hogy meghalt az ammóniak királya, és utána a fia, Hánún lett a király. 2Dávid így gondolkodott: Szeretettel bánok Hánúnnal, Náhás fiával, mert az ő apja is szeretettel bánt velem. Elküldte tehát Dávid az udvari embereit, hogy megvigasztalják apja halála miatt.(Sámuel második könyve 10. fejezet)

De a keresztyén jó szándék nem arra az eredményre vezetett amire Dávid számított.

3ezt mondták az ammóniak vezérei uruknak, Hánúnnak: Azt hiszed, apádat akarja megtisztelni Dávid, hogy vigasztalókat küldött hozzád? Inkább azért küldte hozzád Dávid az udvari embereit, hogy ezt a várost kifürkésszék, kikémleljék és elpusztítsák! 4Elfogatta azért Hánún Dávid embereit, szakálluk felét lenyíratta, ruhájuk felét fenekükig levágatta, és visszaküldte őket.(Sámuel második könyve 10. fejezet)

Ezek után, a nyílt ártó szándékú cselekedetek után, a megszégyenítés után sokszor elkerülhetetlen a harc. De a harcra sosem vágyik a Jézust követő ember. A keresztyén ember lehet haragos. A közössége, annak tagjai, egy intézménye, vagy egy fontos bibliai alapelv védelmében. Dávid, Pál, Jézus, mindhárman a bibliai harag példaszemélyei. A haragunk nem lehet állandó, önző célú, vagy olyan irányú, hogy elferdítse Isten céljait (forrás).

Amikor harcba bocsátkozunk az Istentől kapott jogos haragunk erővel ruház fel minket, hogy ne féljünk a küzdelemtől. Testvérekre van szükség, hogy ne legyünk védtelenek, ha több irányból támadnak, tudjunk egymás segítségére sietni. Miközben cselekszünk, sosem szabad elfeledkezni arról, hogy ez nem a mi harcunk, hanem Istené. Imádkozni azért, hogy Ő irányítson bennünket. 

Az érzelmeink nem lehetnek végletesek az ellenségeinkkel szemben. Meg kell védeni magunkat, de ha az Isten által kijelölt cél érdekében és az Ő erejével legyőztük őket egy keresztyén nem végezheti ki az ellenséget. Senki sem játszhat Istent. A végső cél a szeretet, a kegyelem, a megbocsátás.

19Amikor látták mindazok a királyok, akik Hadadezer szolgái voltak, hogy vereséget szenvedtek Izráeltől, békét kötöttek Izráellel, és szolgáltak neki. Ezután az arámok nem merték többé segíteni az ammóniakat.(Sámuel második könyve 10. fejezet)

Nincs nehezebb feladat, mint Jézus Krisztus követőjeként vezetőnek lenni. A haragunk erejét a problémák megoldására és nem újabbak generálására kell fordítani. Ha nem figyelünk könnyen a bűnös oldalon találhatjuk magunkat mi is. Ha túl mély a lövészárok, sohasem fogunk abból kimászni. Isten célja a békekötés ellenségeinkkel, s nem az örök háború. Ha folyamatosan Istentől kérjük el napjainkat, Ő határozza meg céljainkat, a gonosz lelkek felismerését a Szentlélek adja, s Ő ad felhatalmazást azok elűzésére is. A gonoszságtól megszállott emberek foglyok, akiket Isten ki akar szabadítani, erről sosem feledkezhetünk meg. Aki az ördögnek önként adta magát, lehet sohasem szabadul meg, Jézus ítélkezik majd felette.

Sok Király kezdte Istennel, de nem vele fejezte be. Túl sok volt a teher és elveszett az igazi cél, elterelődött a figyelem. Bálványimádó feleségek, a sok kincs, a gazdagság, ... sok példa van. Mi csak emberek vagyunk, alázzuk meg magunkat, ne hajszoljuk a dicsőséget. Ne tűrjük meg a bálványokat se otthon, se a közösségben. Ha megalázzuk magunkat, Isten fel fog magasztalni. Ennek ellenkezőjével ne is próbálkozzunk, az a pusztulásba vezet.

Ha a közösségen belülről kritikát kapunk azt alaposan vizsgáljuk meg. Ha hívő testvér az illető, ne a támadást lássuk meg benne, hanem a segítséget. Hogy szedhetnénk össze minden erőnket, "népünkért" a "városunkért", ha már nemcsak kívül, hanem belül is kell harcolnunk? Úgy kell megbeszélni problémáinkat, belső félelmeinket, sértettségeinket, szorongásainkat, hogy tudjuk, Isten velünk, köztünk és bennünk van, a jelenlétében szólunk és cselekszünk.

A jó vezető mindenki szolgája a közösségen belül, a jó szolga pedig kevesen is hű, hogy sokat bízhassanak rá ezután.

Tudjunk nap, mint nap úgy találkozni vagy ha kell egy nap elválni egymástól, hogy betöltsük Isten egyszavas törvényét, ami a SZERETET.