Látogatás a "Mágusiskolában"

 A hétvégén családostól ellátogattunk egy kártyajáték találkozóra. Az erről készült beszámolómat olvashatjátok most.

Korábban már volt rá példa, hogy pl. egy hokimeccsről hazaérkezve osztottam meg Önökkel/Veletek a benyomásaimat. A kettő közti különbség az, hogy míg a hokimeccs nem tartozik a szigorúan vett érdeklődési körömbe, addig a stratégiai gyűjtögetős kártyajátékok igen. Nem a játékot szeretném reklámozni, ez nem egy fizetett hirdetés. Sőt, nem rejthetem véka alá, hogy az ilyen típusú játékok, sok más típusú pl. computerjátékokkal egyetemben függőséget okozhatnak.

12Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de nem válok semminek a rabjává.(Pál első levele a korinthusiakhoz 6. fejezet)

Számomra kihívás, hogy ezt az érdeklődésemet a megfelelő keretek között tartsam. Ha nem lenne közös és szórakoztató program a családommal leülni játszani otthon, vélhetően egymagam a saját örömömre nem gyakorolnám ezt a tevékenységet.

Egy ilyen játékhoz mindig kell egy partner, jellemzően a másik legyőzése a cél, akárcsak a sakkban. Magyarországon óvatos becsléssel kb. néhány ezer fő az aki ezt a hobbyt választotta magának. Szubkultúra, underground, kb. valahogy így lehetne leírni. Versenyeket, bajnokságokat is rendeznek, van kezdő, amatőr és profi kategória, s itt már a sikerhez jelentős anyagi befektetés is párosulhat. Hozzáteszem, bármely hobbit nézzük is, a határ a csillagos ég, pl. ha valaki sportol, horgászik, vagy bármi egyebet tesz.

Ez a fajta működés magával vonza azt, hogy elég nagy különbségek vannak egyes játékosok között, és azt is, hogy a legtöbb versenyhelyszínen az alacsony részvétel miatt(kb. 20 fő) a különböző tudás és lapkészlet szintű játékosok össze vannak eresztve, s kezdetben szinte csak kudarcélményekre lehet számítani. Hacsak valaki nem nagyon kitartó és harcos típus, ez könnyen kedvét szegheti. Úgy is mondhatnánk, farkastörvények uralkodnak.

Épp ezért kiemelkedő kezdeményezés az, hogy néhány ember úgy gondolta, egy másfajta, másféle teret kellene létrehozni azok számára akik csak ismerkednek a játékkal, vagy épp nem akarnak, vagy soha nem fognak az élvonalba tartozni, vagy szívesen foglalkoznak náluk kezdőbb, tapasztalatlan versenyzőkkel. Mivel ez egy fantasy játék, (akinek nem ismerős a kifejezés gondoljon pl. a Gyűrűk Urára, Harry Potterre, stb.) nevezzük el a helyet mágusiskolának. Az, hogy akkor itt most varázslással vagy okkultizmussal foglalkoznak-e a játékosok, vagy csak egy mesebeli világban leképzett stratégiai játékról van-e szó, no ebbe a keresztényileg könnyen feszegethető kérdésbe most nem mennék bele. A jó és a rossz egyaránt megjelenik a játékban, és általában nincsenek benne torzulások, tehát a jó nincs rossznak és a rossz nincs jónak beállítva. Bizonyára vannak u.ilyen típusú nemzetközi játékok ahol sajnos ez a felállás már torzulni látszik, ahogy a filmekben is, de itt ezt még annyira nem tapasztaltam.

Szóval ebben a közösségben lefektettek néhány alapszabályt. Mindenkit akit érdekel a játék ellátnak egy kezdő csomaggal, gyakori (jelentős értéket nem képviselő, de játékra tökéletesen alkalmas) lapcsomagokkal ingyen. Ezeket a csomagokat a közöség tagjai, vagy szimpatizánsai, amatőr vagy profi játékosok adományaiból állítják össze. Felmérik az érdeklődő szabályismeretét, tudását, miért szeretne játszani, mik a céljai? Tanítják, segítik paklit építeni, ösztönzik, hogy jobban ki tudja dolgozni a saját ötleteit. Nem számít, hogy tehetséges vagy sem valaki, mindenkivel egyformán törődnek. Szerveznek olykor saját versenyt, megmérettetést is, de ott csak kis anyagi ráfordítással elkészíthető versenypaklival lehet indulni, a szabályok pedig az erőegyensúly megtartására törekednek.  A lényeg az, hogy örömüket leljék a közösségben, felkarolják azokat akik esetleg társadalmilag jobban kirekesztettek, tanítsák a résztvevőket a fairplayra. Tehát nem Én van az első helyen, hanem a Mi.

5 Ha pedig versenyez is valaki, nem nyer koszorút, ha nem szabályszerűen versenyez.(Pál második levele Timóteushoz 2. fejezet)

Vicces volt, a "Mágusiskola" vezetője, alapítója megkérdezte tőlem, hogy én pap vagyok? Mondtam nem, csak egy hívő aki igyekszik az evangéliumot közvetíteni mások felé. Azt mondta nekem ő is hívő. Talán megnézte a facebook profilomat, ezért kérdezte. Nem feszegettük tovább ezt a kérdést, nem ezért voltam ott. De érdekes volt. Nem tudom, hogy az illető vajon jár-e gyülekezetbe, miként is deffiniálja magát hívőnek. Manapság az intézményesített egyház sokakat elfordított magától. Ennek kifejtése is egy másik bejegyzés témája lehetne. Azonban sokszor sokan a világban úgy cselekszik a Krisztust, hogy azok akik a templompadot koptatják megszégyenülhetnének miatta.

A templomba járás önmagában senkit sem szentel meg, ha nem tudja miért is jár oda. Ettől függetlenül, sőt erre a tényre leginkább felhívva a figyelmet én nagyon fontosnak tartom a templomba járást és a gyülekezetet. Milyen jó lenne, ha keresztyén közösségeink be tudnák úgy tölteni a szerepüket, ahogy ez a "mágusiskola" betölti a sajátját.

Úgy legyen!