Angyalbőrben 2024-ben II. rész
Kedves olvasók, kedves barátaim!
Több visszajelzést is kaptam arra a korábbi bejegyzésemre ami egy gimnáziumban bevezetett katonai kiképzésről szólt. Akkor azon háborogtam, hogy erőnléti és alaki kiképzést fog kapni az én lányom is az új rendszer keretében. Emlékeztetőül, nem kadétiskolába írattuk a lányunkat, hanem egy nyelvi előkészítős gimnáziumba. A nyelvi előkészítés jól sikerült, remek nyelvtanárokat kaptak a diákok.
Nem értem azt a hozzáállást amikor valaki politikai meggyőződéséből fakadóan nem tudja elhinni azt amit mondanak neki. Megemlítettem az utcabeli szomszédaimnak, hogy mi várható, erre az volt a válasz, á az nem úgy lesz, ez nem igaz. Két hete az erőnléti és alaki kiképzés keretében a lányom és az osztálytársai a szakszerű kézigránát hajítást gyakorolták. Álló, térdelő és fekvő helyzetből. Persze nem igazival, hanem egy műanyag darabbal. Voltam katona. Ez nem alaki, hanem harci kiképzés. Mint korábban már írtam róla, be volt lebegtetve a közelharc oktatás is. Erre mondták pártszimpatizáns ismerőseim, hogy jaj de jó, önvédelmet tanulnak. Én meg mondtam, a közelharci kiképzés nem csak önvédelem, hanem azt tanítják, hogyan kell ölni. A gránát hajítás nem közelharci kiképzés, csak sima harci, egyértelműen katonai kiképzés. Gondolom senki sem fogja most nekem azt mondani, hogy a gránát hajigálás egy önvédelmi sport. Nem kérem ez arról szól, hogy egy gyilkolásra tervezett fegyvert hogyan kell használni.
Én nem szeretem a kétszínűséget. 113Gyűlölöm a kétszínűséget, de szeretem törvényedet. mondja a zsoltáros a 119. zsoltárban. Lehet, hogy van valakivel bajom, de akkor megmondom neki. Ezt tanulnom kellett, mert féltem megtenni sokáig. De Isten igéje nem arra tanít, hogy ne konfrontálódjunk, hanem, hogy ezt igyekezzünk szeretettel megtenni. Most kifejtem a véleményemet, nem haraggal vagy gyűlölettel, de határozottan.
Sorköteles voltam. Ez volt a törvény, tudtam, hogy végig kell csinálni. Utáltam. Ezt megszüntették, mert az állam nem tudta a hadsereg további ilyen rendszerű működtetését finanszírozni. Szükség van hadseregre, kellenek olyan férfiak és nők, akik ezt a hivatást akarják gyakorolni, és arra a készülnek fel, hogy el tudják látni a haza védelmét. Bevezették a kadétiskolákat néhány éve. Nem néztem utána, hogy mióta. Ez rendben van, aki oda jelentkezik, végezze el, tanuljon tovább tiszti főiskolán, vagy legyen hivatásos katona. Van területvédelmi-tartalékos rendszer. Aki ebben részt akar venni, ha jól tudom kap némi pénzt érte, hogy rendelkezésre álljon és gyakorlatoznak is olykor, hogy tudják mit és hogyan kell cselekedni, ha behívják őket. Ez is rendben van.
Azonban úgy néz ki, hogy ennél több a cél, minden gyereket ki akarnak képezni, bevezetik majd a honvédelmi ismereteket. Azonban a gimnáziumi kiképzés nem lett nagy dobra verve. Nem jelentette be arccal vállalva senki, hogy tulajdonképpen a sorkatonai szolgálat kiképzési részét kissé bújtatottan beépítik az iskolarendszerbe. Helyette nyugtatva van a közvélemény, hogy itt aztán nem lesz bevezetve újra a sorkatonai szolgálat, sőt a gonosz politikai ellenfelek akarják ezt. Ez bibliai kifejezéssel élve csalárdság, kétszínűség, képmutatás.
Engem nem érdekelnek a politikusok. De kitették a lányomat ennek a beszivárgós, csepegtetős, suttogó taktikának, ahol az ember észre sem veszi szinte, hogy már a nyakáig ér a "víz", mert olyan lassan eresztik bele a latrinába. Tisztességes, egyenes kiállást várnék. Láttam nemrég a Bukás című filmet Antal Józsefről. A filmben bemutatott vezető lehet példa a mostaniaknak. Mondják el egyértelműen, ezt fogjuk csinálni, ez a cél vele. Vállalják fel, legyenek felelős vezetők.
Nem szép az olyan hozzáállás a társadalom jelentős részétől sem, hogy amíg őt/őket kifejezetten nem érinti egy változás, addig nem áll ki a másik mellett, sőt, még kifejezi tetszését is, hogy hát rátok fér, pl. a NAT vizsga a tanárokra, a katonai kiképzés a diákokra. Aztán amikor szembesül vele, hogy ő is sorra kerül a "vizsgán" akkor már neki sem tetszik.
Nekem az se teszik amikor jó intézkedésekért azért szidnak bárkit, mert az ellenfelük csinálta. Ez is gusztustalan.
Hiába mondunk bármit, ha a cselekedeteink másról beszélnek. Én nem tudtam, de Assisi Szent Ferenchez fűződik egy-két mondat:
„Fiam, mi prédikáltunk. Mialatt sétáltunk Igét hirdettünk. Sok ember látott bennünket és jól szemügyre vették a viselkedésünket. Hát ez volt a mi reggeli prédikációnk. Fiam, bárhova mész az evangéliumot hirdeted anélkül, hogy prédikálnál”.
Vagy, ha nem úgy viselkedünk, akkor az antievangéliumot hirdetjük. Velem már előfordult mindkettő. Nem vagyok kifogástalan. A büntetésemet is megkaptam már néhányszor érte. Azonban rám nem bízatott akkora felelősség, mint egy ország vezetőire.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése