Széthullás

 A család a Magyar értelmező kézszótár szerint azoknak az embereknek a társadalmilag elismert csoportja, akiket vérségi vagy házassági kapcsolat fűz össze, feladata pedig a gyermekek felnevelése. A Biblia szerint a család Isten ajándéka. „ Annak okáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.” (1Móz 2,24)

A 21. században azonban úgy tűnik, hogy a társas kapcsolatok, így a család is komoly válságba került. A családi kapcsolatok lehetnek örömteli, bensőséges viszonyok, azonban lehetnek komoly feszültségek forrásai is. A válások száma igen magas szerte a világon, főleg a nyugati társadalmakban, sajnos hazánkban is 50% feletti a válások aránya, amely igen magas. Ráadásul keresztyén körökben sincs kivétel, itt is gyakran végződik válással egy házasság. Vajon milyen okok húzódnak meg ennek a hátterében? A probléma megértéséhez tekintsük át a család intézményének alakulását az elmúlt évszázadok tükrében!

A család létrejöttének oka kezdetben egyáltalán nem a szerelem volt. A fiatalok házasságát sokszor a szülők intézték egymás között, a fiatalok megkérdezése nélkül. A középkori Európában férfiak és nők azért házasodtak össze, hogy a vagyon a családban maradjon, vagy hogy gyerekeket neveljenek, akik majd a családi gazdaságban dolgoznak. Férj és feleség így a házasságban elválaszthatatlan társakká váltak, gazdasági érdekek és társadalmi elvárások tartották egyben őket. A romantikus szerelem eszméje csak a 18. század végén kezdett felbukkanni, tehát kb. 230 éve jött divatba szerelemből párt választani. Vajon elegendő-e a szerelem a boldog házassághoz? A válasz egyértelműen: nem. Fontos a szerelem, de ez nem garantálja a kiegyensúlyozott, boldog, problémamentes házasságot.

Véleményem szerint a házasságok, a családok válságának hátterében több probléma húzódik. Régen a nők csak otthon dolgoztak, az ő feladatuk a házimunka, a gyerekek nevelése, a családtagokról való gondoskodás volt mind fizikai, mind lelki, érzelmi tekintetben. A férj szerepe pedig a kenyérkereset, a család fenntartása volt. Ez a helyzet azonban eléggé kiszolgáltatottá tette a nőket, pl. ha megözvegyültek, akkor nem tudták eltartani a gyermekeiket, sokszor akár az otthonukat is elveszítették. A feminista mozgalom nem véletlenül harcolt a nők jogaiért, egyenjogúságáért. A helyzet a 20. század háborúi után változott meg, különösen 1945 után, amikor sok nő állt munkába, mert a férfiak megfogyatkoztak, és a termelésben mindenkire szükség volt. Ez új helyzetet teremtett, hiszen a nők is önállósodtak, saját keresettel rendelkeztek, még ha jóval kevesebbet is fizettek nekik, mint a férfiaknak. Ez azonban egy újabb problémát vetett fel: a család ellátása, gyermeknevelés, házimunka továbbra is a nők feladata volt, így „két műszakban” kellett és kell helyt állniuk. A férfiak sokszor nem is tudtak mihez kezdeni a megváltozott szerepkörrel, ők továbbra is a kenyérkereső pozícióban maradtak, miközben már feleségük is hozzájárult a család fenntartásához, viszont a nézet fennmaradt, hogy a gyermeknevelés, házimunka továbbra is az asszonyok dolga. Ez a végletekig kimeríti a feleséget, sokszor fáradt, türelmetlenné válhat a férjével a napi robot után azokban a családokban, ahol továbbra sem működik a házimunka megosztása férj és feleség között. Ennek eredménye lehet az intimitás, a bensőséges viszony megromlása, elhidegülés, majd elszigetelődés egymástól. Az elszigetelődés pedig a válás első lépcsőfoka. 

Sajnos a jólét és a jóllét, az anyagi javak és a boldogság keresése és kergetése is megrontja a legtöbb házasságot. Fogyasztói társadalomban élünk, a rengeteg reklám amely árad, ömlik ránk nap mint nap, többnyire idilli, boldog családokat mutat be nagy házban, szép nappalival, csodás új autóval, divatos ruhákban, széles mosollyal, természetesen mindenki gyönyörű, egészséges és fitt ezekben a reklámbeli, idilli családokban. Sokan vágynak a reklámokban bemutatott anyagi javakra, vagy éppen az ideális, gyönyörű vagy kisportolt, izmos partnerre. Az anyagi javak megszerzése érdekében sokan másodállást vállalnak, így nagyon kevés időt tud együtt tölteni a család,  és ez szintén a családtagok elszigetelődéséhez vezethet. Más családokban a nagyobb fizetés reményében a családfő külföldön vállal munkát, és csak hétvégeken, vagy még ritkábban tud hazajönni a családjához. Miközben az itthon maradt családtagokról anyagilag gondoskodik, jólétet teremt, ez a család jóllétének nem tesz jót,  sérül az együtt töltött idő, a közös tevékenységek, a család egysége megbomlik, a családfő és az itthon maradt családtagok szintén elszigetelődnek, amely hosszú távon működésképtelenné teszi a családot. 

A fogyasztói társadalom átka a „veszünk egy újat, szebbet, jobbat” vagy „elromlott, lecseréljük” magatartás terjedése is. Ez a hozzáállás a családi kapcsolatokat sem kíméli, itt is gyakran „szebbre, jobbra” cserélnek vagy éppen eldobják a házastársat, mert nem működik a kapcsolat. Ez önzésből eredő cselekedet. Egyrészt az emberek lusták energiát fektetni a kapcsolataikba, könnyebb inkább lezárni, mint együtt dolgozni a problémák feltárásán és megoldásán, másrészt sokan függetlenségre, önmegvalósításra törekszenek, csak a saját boldogságukra vágynak,  vagy a legtöbben csak az örömöt és a kielégülést keresik a házastársi kapcsolatban, s ez fontosabb lett, mint a családi kötelékek megóvása, megtartása. A függetlenség miatti vágyból sokan félnek az elköteleződéstől, vagy egyszerűen tartanak a felelősségvállalástól is, ezért inkább az együttélést választják a házasság helyett, amelyből sokkal könnyebb kilépni. Igaz, hogy ma már a házasság felbontása egyáltalán nem olyan bonyolult dolog, mint régebben volt. Egykor a válás szinte lehetetlen volt, csak nagyon nyomós ok miatt lehetett kezdeményezni, ráadásul elválni szégyent is jelentett. Ma már lazult a felfogás, nem ítélik el az elvált embereket, a társadalom elnézőbb lett.  Ráadásul az 1960-as években Nyugat-Európa-szerte lazítottak a jogszabályokon, így könnyebbé tették a válást. Elterjedt az a nézet, hogy a házasság egy olyan szerződés, amely bármikor felbontható akár a férj, akár a feleség kezdeményezésére. 

Meg kell említenünk még egy fontos tényezőt, amely napjainkban erősen felütötte a fejét: Ranschburg Jenő „elektronikus póráznak” nevezte egykor a televíziót, ma ezt a fogalmat kiterjeszthetjük az internetre és a mobiltelefonokra. Sajnos a szülők sok újdonsült fiatal házaspárnak nem adnak elegendő életteret, kéretlen tanácsokkal bombázzák az újdonsült házasokat. Ha a házaspár valamelyik tagja nem tudott leválni a szüleiről, nem tudja helyesen kezelni a szülőket, akkor az hatalmas teherré válhat egy idő után a másik fél számára, úgy érezheti, hogy házastársával együtt  kapott egy hátizsákot, a házastárs szüleit is, amit cipelnie kell, s ez egy idő után kimeríti őt. Ez vitákhoz vezethet a fiatalok közt, majd pedig váláshoz, főleg, ha a szülők még itt is „besegítenek” kéretlen tanácsokkal. 

Baj lehet és van is az olyan családokban, ahol kívülről látszólag minden kerek. Nap mint nap tapasztalom a kommunikáció, az együttműködés hiányát az ilyen családok esetében is. Hiába élnek egy fedél alatt, párhuzamosan mindenki a saját, külön életét éli, sokszor nem is tudnak egymás dolgai felől. Sajnos felnőtt egy olyan nemzedék, akik televíziónézéssel, Nintendo és IBM computeres videójátékokkal töltötték az ifjúkorukat, ennek eredményeképpen a kommunikáció, a  problémamegoldás terén elmaradottakká váltak, valamint enyhén antiszociális tüneteket mutatnak. Ma már az ő gyermekeik az ifjú generáció, akik hatványozottabban vannak kitéve az okostelefonok, számítógépes játékok világának, így hatalmas veszélyben vannak  a családok, egyáltalán a családalapítás, mert a virtuális kapcsolatok felértékelődtek a valódiak helyett, a kommunikáció, szociális kompetenciák pedig elsorvadtak. Antiszociális, elszigetelt, nem a való világban élő fiatalok vesznek körbe bennünket, amely újabb problémákat vet fel nemcsak a családokkal kapcsolatban, hanem egyéb területeken is.

A családok válságáról rengeteget lehet írni, ezek csak a felszínen kirajzolódó problémák, nem beszéltünk még Istentől való elszakadásról, a 20. század szexuális forradalmáról, amely szexuális szabadosságot eredményezett, és szintén hozzájárult a 21. századi családok válságához, valamint az értékválságról, amely tényezők szintén rombolják a családokat.

Megoldást, kiutat egyelőre igen nehéz találni ebből a helyzetből. Egy teljes szemléletváltásra lenne szükség, leginkább Istenhez kellene visszatalálnia minden embernek, hiszen egyedül Isten képes újra megerősíteni a családi szövetséget. Addig pedig maradnak a lelkigondozók, terepauták, pszichológusok, akik tudnak némi segítséget adni azoknak, akik hozzájuk fordulnak. De sajnos az értékválságot ezek a szakemberek sem tudják megszüntetni, valamint a széles körű szemléletváltást sem tudják elérni, ugyanakkor a kis lépések, apró sikerek legalább elindíthatnak egy folyamatot, s bízom benne, hogy a jó példa is mindig” ragadós.”

Felhasznált irodalom: Anthony Giddens: Szociológia (Osiris Kiadó, Budapest, 2008)