Egy barát mellett

2018.07.27.

Kedvesek,

Alábbi zsoltárt olvassátok el figyelmesen.

Hálaadás az életért (30. zsoltár)

1Zsoltár, templomszentelési ének. Dávidé. 

2Magasztallak, URam, mert megmentettél. Nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek bajomon. 

3URam, Istenem, hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál engem. 

4URam, kihoztál engem a holtak hazájából, életben tartottál, nem roskadtam a sírba. 

5Zengjetek az ÚRnak, ti, hívei, magasztaljátok szent nevét! 

6Mert csak egy pillanatig tart haragja, de egész életen át a kegyelme. Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás. 

7Míg jó dolgom volt, azt gondoltam: Nem tántorodom meg soha. 

8URam, kegyelmedből hatalmas hegyre állítottál. De mikor elrejtetted orcádat, nagyon megrettentem. 

9Ekkor hozzád kiáltottam, URam, és így esedeztem az ÚRhoz: 

10Mit használ neked a vérem, ha leszállok a sírgödörbe? Hálát ad-e neked, aki porrá lett, hirdeti-e hűségedet? 

11Hallgass meg, URam, kegyelmesen, légy segítségemre, URam! 

12Te pedig gyászomat örömre fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, és örömbe öltöztettél. 

13Ezért szüntelen zeng neked a szívem, örökké magasztallak, URam, Istenem!

Ma reggel egy Tamás nevű hívő hajléktalanért imádkoztunk. Egy barátom barátja. Kórházba került, kómába esett. Hirtelen ötlettől vezérelve megkerestük az ágyát, imádkoztunk mellette, felolvastuk a 30. Zsoltár 1_5 versét. Két emeletet bejártunk mire meglett. A barátom maradt mellette imádkozni. Reméljük Isten szólt neki az igén keresztül. Meghalt a "virrasztás" alatt. De nekünk van ígéretünk és neki is.

Feltámadunk! 

Azt gondolom nem volt véletlen az indíttatás, hogy valaki vele legyen amikor elmegy. Én semmit sem tudok, volt-e hozzátartozója. A barátja, Istenben hívő testvére vele volt. És az Úr is ott volt. hisz ő ezt mondja:

A közös ima.

19Azt is mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól. 20Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.” (Máté evangéliuma 18. fejezet)

 Legyen ez a vigasz mindenkinek aki Tamást ismerte és szerette.

Talán furcsának hat, hogy egy beteg ember ágya mellett - akiről sem én, sem a barátom nem tudtuk, hogy fél órán belül meghal - az életért, az ő életéért is adtunk hálát. A teológusok szerint Dávid király Jézus előképe volt, ezt a közös vérvonal is bizonyítja. De nem csak ez, hanem a zsoltár tartalma az ami megerősít bennünket. Az, hogy Isten megment bennünket a sírgödörtől két értelmet is takar az én értelmezésem szerint. Sokszor valós, megtapasztalható dolog, hogy Isten megment, meg akar menteni veszélyes, életveszélyes helyzetekből hívő embereket. Jelez, figyelmeztet, vagy konkrétan be is avatkozik. Az apósom Péter egyszer épp láncfűrésszel dolgozott. Teljesen érthetően és egyértelműen figyelmeztetést kapott egy belső hang formájában, hogy hagyja abba a munkát, mert bele fog vágni a lábába. Nem vette komolyan, majd a következő percben beleszaladt a fűrész a lábfejébe. Nem hallgatott a figyelmeztetésre. Pedig Isten velünk van és előttünk jár.

13Előttük megy, aki utat tör, áttörnek, átmennek a kapun, és kivonulnak. Előttük megy át királyuk, élükön maga az ÚR. (Mikeás próféta könyve 2. fejezet)

Isten tehát vezet bennünket, ez nagyon sok helyen megjelenik a Bibliában. 

A második értelme az ebben a zsoltárban (30.) megjelent pl. "gyászruhámat örömre fordítottad" résznek akkor érthető meg, ha a teljes zsoltárt figyelemmel olvassuk. A 13. versben olvassuk: "Ezért szüntelen zeng neked a szívem, örökké magasztallak, URam, Istenem!" Szüntelenül és örökké. A Biblia nem egy mitológiai mű, hanem először egy kis, jelentéktelen nép történelmi alaposságú (gondoljunk csak a pontos földrajzi és családfa, építészeti és társadalmi leírásokra) feljegyzéseinek gyűjteménye, sokféle, gazdag irodalmi formában. Ez azt jelenti, hogy Dávid nem a levegőbe beszél. Azért tudja örökké (és nem azt írja, hogy egész életében) és szüntelen magasztalni majd Istenét, mert tudja, hogy evilági halála után is lesz rá lehetősége. Dávid fél a test halálától, de nagyon erős reménységgel és hittel hirdeti azt az örökkévalóságot, aminek ő is és ha hiszünk a jézusi ígéretnek mi is várományosai vagyunk.

25Jézus ekkor ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; 26és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt? (János evangéliuma 11. fejezet)

Ezért vezetett ma a barátomat és engem ehhez a betegágyhoz az Úr. Ez a kardinális kérdés. Azzal a reménységgel vagyok, hogy Tamást is kihozza a holtak hazájából.

Ámen.