Kinek teregethetem ki a szennyest?
Ezen a héten csütörtökön együtt voltunk közösségben és a Biblia alapján beszélgettünk. Az 5. zsoltár néhány verse volt a közös gondolkozás és tapasztalatmegosztás (bizonyságtétel) alapja.
1Örökkévaló, hallgass meg, kérlek!
Értsd meg gondolataimat!
2 Halld meg kiálltásomat, Királyom,
Istenem, mert hozzád imádkozom!
3Reggelente hozzád imádkozom
eléd terítem dolgaimat,
s reménykedve várok válaszodra!
(5. zsoltár, egyszerű fordítás)
1Örökkévaló, hallgass meg, kérlek!
Értsd meg gondolataimat!
2 Halld meg kiálltásomat, Királyom,
Istenem, mert hozzád imádkozom!
3Reggelente hozzád imádkozom
eléd terítem dolgaimat,
s reménykedve várok válaszodra!
(5. zsoltár, egyszerű fordítás)
Vannak komoly bajok, gondok az életben. Ez lehet valami keserűség, bánat, lelkiismereti válság vagy éppen egy betegség. Valaki elmesélte, hogy komoly, halálos betegség szorongatta hetekig, illetve a műtétet követő a vártnál lassabb lábadozás. A végén már úgy imádkozott mint Dávid az imént idézett 5. zsoltárban. Amikor igazán elszántan imádkozol és kétségbe vagy esve nagyon várod a választ. Ez a férfi elmondta mi történt vele, hogy mennyire nekikeseredett a kórházi ágyában. Egyik este igazán őszintén terítette Isten elé a dolgait, majd reménykedve aludt el, várva a választ. Másnap reggel elővette a telefonját és bekapcsolta a biblia appját, amiben ütemterv szerűen ez az igeszakasz következett.
1Abban az időben Ezékiás halálosan megbetegedett. Ézsaiás próféta, Ámóc fia elment hozzá, és ezt mondta neki: Így szól az ÚR: Rendelkezz házadról, mert meghalsz, nem maradsz életben! 2Ezékiás erre arcát a fal felé fordítva imádkozott az ÚRhoz, 3és ezt mondta: Ó, URam, ne feledkezz meg arról, hogy én híven és tiszta szívvel jártam a színed előtt, és azt tettem, amit jónak látsz! És Ezékiás keservesen sírt.
4Ekkor így szólt az ÚR igéje Ézsaiáshoz: 5Menj, és mondd meg Ezékiásnak: Így szól az ÚR, ősatyádnak, Dávidnak Istene: Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél. Ezért megtoldom napjaidat még tizenöt évvel. 6Asszíria királyának a kezéből pedig kiszabadítalak téged meg ezt a várost, és pajzsa leszek ennek a városnak. 7Ez lesz annak a jele, hogy teljesíti az ÚR azt az igét, amelyet kijelentett: 8visszatérítem az árnyékot tíz fokkal Áház napóráján, azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt. És visszatért a napórán az árnyék tíz fokkal azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt.
9Ezékiásnak, Júda királyának a följegyzése abból az időből, amikor beteg volt, de fölgyógyult betegségéből: 10Már azt gondoltam, hogy életem delén kell átmennem a holtak hazájának kapuin, megfosztva még hátralévő éveimtől. 11Azt gondoltam, hogy nem látom többé az URat az élők földjén, nem láthatok többé embert a világ lakói között. 12Hajlékomat lebontják, mint a pásztorok sátrát, megfosztanak tőle. Összetekeri életemet, mint takács a kész vásznat, elvágja az ÚR életem fonalát; még egy nap talán, de aztán az éjjel biztosan végez velem! 13Reggelig igyekeztem megnyugodni, de úgy törte össze minden csontomat, mint az oroszlán; még egy nap talán, de aztán az éjjel biztosan végez velem! 14Csipogtam, mint a fecske vagy a rigó, úgy nyögtem, mint a galamb. Szemeim bágyadtan néztek a magasba: Uram, szenvedek, segíts rajtam! 15Mit szóljak? Hiszen amit megmondott, azt tette velem. Messze elkerül az álom lelkem keserűségére. 16Uram, az éltet mindenkit, és engem is az éltet, hogy te majd megerősítesz és meggyógyítasz engem! 17Bizony, javamra vált a nagy keserűség. Hiszen megmentettél az enyészet vermétől, és hátad mögé vetetted minden vétkemet. 18Mert nem a holtak hazájában magasztalnak téged, nem a halottak dicsőítenek, akik már leszálltak a sírba, hűségedben nem reménykedhetnek. 19Az élő, csak az élő magasztalhat téged, akárcsak én most. Az apák tanítják fiaiknak, hogy te hűséges vagy. 20Megszabadított engem az ÚR, pengessük hát a lantot az ÚR házában egész életünkben!
4Ekkor így szólt az ÚR igéje Ézsaiáshoz: 5Menj, és mondd meg Ezékiásnak: Így szól az ÚR, ősatyádnak, Dávidnak Istene: Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél. Ezért megtoldom napjaidat még tizenöt évvel. 6Asszíria királyának a kezéből pedig kiszabadítalak téged meg ezt a várost, és pajzsa leszek ennek a városnak. 7Ez lesz annak a jele, hogy teljesíti az ÚR azt az igét, amelyet kijelentett: 8visszatérítem az árnyékot tíz fokkal Áház napóráján, azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt. És visszatért a napórán az árnyék tíz fokkal azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt.
9Ezékiásnak, Júda királyának a följegyzése abból az időből, amikor beteg volt, de fölgyógyult betegségéből: 10Már azt gondoltam, hogy életem delén kell átmennem a holtak hazájának kapuin, megfosztva még hátralévő éveimtől. 11Azt gondoltam, hogy nem látom többé az URat az élők földjén, nem láthatok többé embert a világ lakói között. 12Hajlékomat lebontják, mint a pásztorok sátrát, megfosztanak tőle. Összetekeri életemet, mint takács a kész vásznat, elvágja az ÚR életem fonalát; még egy nap talán, de aztán az éjjel biztosan végez velem! 13Reggelig igyekeztem megnyugodni, de úgy törte össze minden csontomat, mint az oroszlán; még egy nap talán, de aztán az éjjel biztosan végez velem! 14Csipogtam, mint a fecske vagy a rigó, úgy nyögtem, mint a galamb. Szemeim bágyadtan néztek a magasba: Uram, szenvedek, segíts rajtam! 15Mit szóljak? Hiszen amit megmondott, azt tette velem. Messze elkerül az álom lelkem keserűségére. 16Uram, az éltet mindenkit, és engem is az éltet, hogy te majd megerősítesz és meggyógyítasz engem! 17Bizony, javamra vált a nagy keserűség. Hiszen megmentettél az enyészet vermétől, és hátad mögé vetetted minden vétkemet. 18Mert nem a holtak hazájában magasztalnak téged, nem a halottak dicsőítenek, akik már leszálltak a sírba, hűségedben nem reménykedhetnek. 19Az élő, csak az élő magasztalhat téged, akárcsak én most. Az apák tanítják fiaiknak, hogy te hűséges vagy. 20Megszabadított engem az ÚR, pengessük hát a lantot az ÚR házában egész életünkben!
Megnyugodott, elmúlt a félelem. Ez nem kitaláció, nem mese. Hétről-hétre teljesülnek be Isten ígéretei, ha hittel imádkozunk hozzá. Egy kedves hölgy pár hete eljött a péntek reggeli áhítatunkra a kórházi kápolnában. Vizsgálat előtt állt, szintén súlyos betegség lehetősége kezdte árnyékával fölé magasodva megpróbálni növelni a félelmét. Megosztotta velünk, kérte, hogy imádkozzunk érte és persze ő is fohászkodott. Ma reggel eljött hálát adni, mert jó lett az eredménye. Egyik állandó imatársunk elmondta, hogy ő ezt már teljes bizonyossággal tudta akkor, amikor pár hete közbenjártunk érte. Miért? Hogyan? Megérezte, hogy túlcsordul benne valami megfoghatatlan, de érezhető "energia".
Nem minden ember gyógyul meg akiért imádkozunk. Istennek mindig célja van a cselekedeteivel. A halál biztosan eljön, de Isten célja az minden tettével, hogy akik hisznek benne tudják, a feltámadás is biztosan el fog jönni.
8Túláradó haragomban egy pillanatra elrejtettem előled arcomat, de örök hűséggel irgalmazok neked – mondja megváltó URad. (Ézsaiás próféta könyve, 54. fejezet.)
Úgy legyen!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése