Mert hiszek - tapasztalatok

 A félelem egyidős az emberiséggel. 9De az ÚRisten kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy? 10Az ember így felelt: Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert meztelen vagyok, és ezért elrejtőztem.(Mózes első könyve 3. fejezet) A bűn következményeitől félünk, akár mi követtük el azt, akár mások, vagy a bűn lehetőségétől. Egy tökéletes világban sem az agressziótól, sem a sikertelenségtől nem kellene félnünk. Azonban elvesztettük a tökéletes világot, mi már az első emberek vétkei óta Édentől keletre élünk. A félelem mindenkiben más mértéket ölt, attól függően, hogy mennyit táplálták vele. Normális mértékben megvédhet olyan helyzetekben, amelyeket előre felismerve nem esünk azok csapdájába. Azonban van a félelemnek nem normális mértéke is. Ha a szüleid, vagy más, hozzád hosszabb, rövidebb ideig közel jutott emberek nem megtanítottak rá, milyen helyzeteket kell elkerülnöd, hanem ilyen helyzetekbe hoztak, az rendkívüli és hosszútávú sérüléseket okoz. Ezeket a lelki sebe...

 Ki irányítja az életünket? Kinek a kezében van? "Mindenki a maga sorsának kovácsa." Ismerős ez a latinból átvett közmondás. Eredetiben "Faber est suae quisque fortunae". Minden csak  rajtunk múlik, "Vedd kezedbe az életed!" Akarattal, határozottsággal tényleg sok mindent el lehet érni. De tényleg az egész életünket a kezünkben tudjuk tartani? Akinek már kicsit több tapasztalata van tudja, hogy ez nem igaz. Függhet az életünk a politikai helyzettől, a munkahelyünktől, a családi hátterünktől, bármely embertől akire éppen rábízzuk, vagy nem bízzuk azt. A buszsofőrre rábízzuk magunkat, hogy balesetmentesen elvisz "A"-ból "B"-be. Egy részeg sofőrre aki velünk szemben közlekedik, azonban már nem bíztuk rá. Az időjárás, a természeti katasztrófák szintén nincsenek az irányításunk alatt. Alapvetően az a következtetés vonható le, hogy az életünket csak részben tudjuk a kezünkben tartani, s a bizalmunkat a bajok kis valószínűségébe vetjük. Nem go...

 "Ki szereti, ha azt mondják neki, hogy bűnös és meg kell térnie?" Ezek Billy Graham szavai az Ahol én vagyok című könyvéből. Én megfordítanám ezt a kérdést kicsit... Ki szereti a bűnöst? Mert milyenek vagyunk mi? A szívünkben ott rejlenek a gyanakvás, az erőszak, a gyűlölet és a pusztítás elvetett magvai. Az elmúlt két hétben sokat ültem vonaton. Egy alkalommal egy jegy nélkül utazó nőt akart leszállítani a "kaller". Nem akart leszállni. Egy erélyes felszólításra pedig átkozódni kezdett. "Én ápolónő vagyok, a rák egye ki a beledet, szemét alkoholista." Vélhetően ebből a mondatból egyik állítás sem fedte igazán a valóságot, sem az, hogy a hölgy ápolónő, sem az, hogy a kalaúz alkoholista. Vajon szerette ezt a nőt a kalaúz a vonaton? Nem. Szerette a többi utas? Nem. Én sem. Most utólag belegondolva, könnyen lehet keresni a helyzet okait, biztos szerencsétlen a sorsa ennek a nőnek, de biztos az is, hogy saját maga is tehet arról, amilyen helyzetekbe keveredik...

 A hétvégén családostól ellátogattunk egy kártyajáték találkozóra. Az erről készült beszámolómat olvashatjátok most. Korábban már volt rá példa, hogy pl. egy hokimeccsről hazaérkezve osztottam meg Önökkel/Veletek a benyomásaimat. A kettő közti különbség az, hogy míg a hokimeccs nem tartozik a szigorúan vett érdeklődési körömbe, addig a stratégiai gyűjtögetős kártyajátékok igen. Nem a játékot szeretném reklámozni, ez nem egy fizetett hirdetés. Sőt, nem rejthetem véka alá, hogy az ilyen típusú játékok, sok más típusú pl. computerjátékokkal egyetemben függőséget okozhatnak. 12Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de nem válok semminek a rabjává.(Pál első levele a korinthusiakhoz 6. fejezet) Számomra kihívás, hogy ezt az érdeklődésemet a megfelelő keretek között tartsam. Ha nem lenne közös és szórakoztató program a családommal leülni játszani otthon, vélhetően egymagam a saját örömömre nem gyakorolnám ezt a tevékenységet. Egy ilyen játékhoz mindig kell egy pa...

 Theodore Roosevelt mondta: "Ha egy embernek csak az elméjét képezzük, az erkölcseit pedig nem, akkor egy társadalmi veszélyforrást nevelünk fel." Az erkölcsi nevelésnek sok útja van, ezek közül a kereszténység az egyik. Nemrég szembe jött velem egy péntek reggeli áhítaton az alábbi ige, melyet akkor gyorsan meg is osztottam. 4Mert Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, ha hálaadással élnek vele, 5mert Isten igéje és a könyörgés megszenteli.(Pál első levele Timóteushoz 4. fejezet) Erre csak tőszavakban a következő kritikát kaptam: "Özönvíz, inkvizíció stb." A mondat első felére valóban reagálhatnánk így, ha nem lenne ott a másik fele. Alapvető erkölcsi norma, hogy a bűnt büntetésnek kell követnie, hogy igazságot szolgáltassunk. Ennek forrása a Bibliában felismerhető, és az özönvíz, Isten ítélete a bűnben élő emberiségen egy kiemelkedő példa. Isten azt tanítja mindenhol a szentírásban, hogy a bűn zsoldja a halál, még fokozatok sincsenek. Persze nem hóhé...

 Amikor egy keresztyény közösség megerősödik, vagy erősnek látszik, amikor beteljesíti Istentől kapott feladatát akkor minden ellensége fegyvert ragad, hogy letörje és elpusztítsa azt. Legtöbbször azokat a kincseket akarják elrabolni amit Isten rendelt ki a feladat elvégzésére. A keresztyén ember nem szuperhős. Nem az erkölcs vagy a szócsaták bajnoka, peres vitéz, kapuvédő óriás. Tud kereszttűzbe kerülni, megpróbálhatják sarokba szorítani, s azzal támadni ami a leginkább jellemző rá, a lelkét lelketlenséggel vádolni. Az ember nem tud mindig azon az isteni magaslaton maradni, képességei színe javát adni egy folyamatos, bedaráló küzdelemben. 5Mert amikor megérkeztünk Makedóniába, semmi nyugalma sem volt testünknek, hanem ki voltunk téve mindenféle zaklatásnak: kívül harcok, belül félelmek.(Pál második levele a korinthusiakhoz 7. fejezet) Pál a harcok és félelmek kereszttüzében szolgált. Az ószövetségi példa  arra mutat megoldást, ha bekerítettek. 9Jóáb látta, hogy elöl is, hátul...

Gyülekezetünk 5 napon keresztül esténként összegyűlt, hogy Jézussal való kapcsolatát megerősítse. Nem volt egyszerű az elhatározás, mert a világ ami körülvesz bennünket, a munka utáni fáradtság, az otthonainkban sorakozó további terhek, a hazavitt munka, a „második műszak” meg akart akadályozni ebben bennünket. Nincs benne semmi szégyen, ha valakinek túl nagy volt ez az akadály és nem tudta legyőzni. Egyedül ez nem is megy egyikünknek sem. Akik eljöttek Isten kegyelméből voltak ott, hogy aztán magukkal vonzzanak majd másokat is. „15Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek.”( János evangéliuma 15. fejezet) Ez az ige talán szépen összefoglalja, hogy mi is történt a héten. Együtt vacsoráztunk, beszélgettünk, megosztottuk napi gondjainkat, vagy épp sok-sok évvel korábbi tapasztalatainkat egymással. Már ekkor tudtunkon kívül arra készültünk amit az i...